Ö s s z e f o g l a l á s

A magyarországi antiszemitizmus létrejötte a demokrácia kettős arcára mutatott rá: a létező véleményeket nem nyomja el törvény és karhatalom. Bár széles rétegekben élnek előítéletek a zsidóság iránt, de ezeket egyetlen politikai párt sem tudta tartósan és nagy tömegeket mozgósítva kihasználni. Az 1990 utáni választáskor létrejött magyar kormány nagyobb pártjában voltak olyan erők, amelyek nem csak, hogy antiszemiták voltak, de ezt politikai erőként is fel kívánták használni. Ez többször is magyarázkodásra késztett a kormány tagjait. Az 1994 utáni helyzetben a politikai antiszemitizmus a margóra szorult, a kereskedelmi tévék megjelenése pedig magát a médiaháborút is értelmetlenné tette. A lakosság romló életkörülményei ellenére nem a zsidóság ellen fordultak az indulatok. Úgy látszik, hogy Magyarországon vannak antiszemiták és az antiszemitizmus is megtalálta néhány pártocskában és lapban a maga megjelenési formáját, de mértéke nem haladja meg a még eltűrhető mértékét. Az antiszemitizmus akkor tudott politikai tényezővé válni, amikor a kormányzópártban lévő erők használták. Csurka István lapja vagy Szabó Albert párszáz bőrfejűje, úgy látszik, nem tudta megnyerni a választópolgárok tömegeit, akik úgy érzik, hogy politikai nézeteiket és esetleges elégedetlenségüket nem az antiszemitizmus artikulálja a legjobban. A hagyományos antiszemita témák ugyanakkor kitartóan jelen vannak a szélsőséges fórumokon.