III. Az antiszemitizmus és módozatai:
a térfoglaló, a megrontó és az “összetartó” zsidóság
A szkinhedeknél intellektuálisabb antiszemitizmust képviseltek azok a szélsőséges publicisták, szerkesztők és kiadók, melyek ismét felmelegítették a hagyományos antiszemitizmus nagy témáit. Az eddig említett emberektől és szervezetektől abban különböztek, hogy ezek a lapok és szerkesztőik – többnyire – nem váltak a politikai mainstream elképzeléseinek terjesztőivé. Bár az Antall-kormány idején több MDF-es képviselő is publikált ezekben a lapokban, és az MDF-es korszak végén pedig a televízió vált szélsőjobboldali újságírók gyülekezőhelyévé, politikai mozgalom nem alakult ki a szélsőjobb sajtó „műhelyeiből“.
A hagyományos antiszemitizmus tematikailag több irányba indult el. Nagyjából ősi recepteket használtak fel. A „térfoglaló“ zsidóság néhol fizikailag is elfoglalja a magyarság területét, máshol csak szellemi és gazdasági behatolásról lehet beszélni. Az antiszemitizmus finomabb formáinak képviselői csak a bizonyos intézményeknél és ágazatokban jelenlévő zsidók arányát sokallták. A „megrontó“ zsidóság a romlatlan nemzettestet támadja meg, ebbe a kategóriába tartoznak a Soros Alapítvány elleni támadások is. A hagyományos antiszemitizmus harmadik nagy témája a „zsidó világösszesküvés“, mely szerint a zsidók olyan érdekcsoportot képviselnek, mely erőteljesen meghatározza a világ sorsát. Az Egyesült Államok tulajdonképpen ezeket az érdekeket képviselik, Izrael pedig az amerikai-cionista politika közel-keleti transzmissziós szíja. Magyarországot illetően ez az elmélet azt mondja, hogy bizonyos politikai erők (általában a liberális pártok) ezt a „zsidó lobbit“ képviselik. A már az említett Csurka István is ilyeneket állított. A “zsidó lobbi” célja az ország kizsákmányolása, kiszipolyozása és a “zsidó kisebbség” érdekei-nek mindenáron való védelme - mondják. Ezt legösszefogóbban a már említett Csurka-tanulmány tartalmazza, de máshol is bőven találunk erre példákat.
Ezek az elméletek sohasem elszigetelten, hanem mindig összefonódva jelennek meg.
1. Az elmélet durva formái
A/ A “Szent Korona” és a “Hunnia” példája
A magyarországi antiszemitizmus nagy témáinak meggyökereztetésében nagy szerepet töltött be a Szent Korona című hetilap és a Hunnia Füzetek című havilap.
Aa/ A Szent Korona
A Szent Korona című lap Romhányi László kreatúrája volt. A lap tolerálása a formálódó magyar demokrácia egyik nagy erőpróbájává vált. A kezdetben egyszerűen konzervatív, „keresztény-nemzeti“ és „ellenzéki“ lapban hamar megjelentek az antiszemita, rasszista és a „Nagy-Magyarország“ álmát kergető revizionista cikkek. 154 A lap felfogását maga Romhányi így foglalta össze :“...a nemzet legsúlyosabb, legféltettebb gondjaihoz kíván hozzászólni, hiszen mi valóban egy nemzeti Magyarországot akarunk, mi valóban egy magyar Magyarországot akarunk...” 155 A lap nem a politikai aktualitásokat mindig figyelembe vevő csurkai intencióik szerint íródott. Lapjain inkább a hagyományos és primitív „antik“ etnocentrizmus és zsidógyűlölet jelent meg. A holocaust tagadása, a „zsidó-kommunista összesküvés“ állandó napirenden tartása, a zsidók többévszázados magyarországi „aknamunkáját“ bemutató írások román-, szerb,- és szlovákellenességgel társultak. Még a fajgenetika is olvasható volt benne.
A Szent Koroná -nak otthont adó Jurta Színház az ellenzéki erők centrumából fokozatosan a magyarországi szélsőjobboldal egyik bástyája lett. Romhányi László, mint a Magyar Színház Kisszövetkezet elnöke 1989. november 7-én vette nyilvántartásba a Szent Korona c. lapot, mely – elvileg – azért jött létre, hogy a Jurta Színház ban székelő pártok, szervezetek és szövetségek tevékenységét ismertesse. Többek között ilyen szervezet volt a lap címoldalán kiadóként szereplő Keresztény Nemzeti Unió és a Magyarok Nemzeti Szövetsége . De a Jurta Színház olyan szervezeteknek is otthont adott, mint a Magyar Legitimista Párt . 156 A bőrfejűekkel is szimpatizáló s főleg idősekből álló közönség a hagyományos magyar antiszemitizmus nem éppen intellektuális vonalát képviselték. 157 A lapban például megjelent Bujdosó P. Gyula Megbékélést című cikke, melyben a szerző – többek között – azt írja : “...Csak emlékeztetőül: kik voltak azok 70 évvel ezelőtt, akik hazánkra, népünkre, szabadították a bolsevizmust? Kun Béla, Korvin Ottó, Szamuelli Tibor, Vágó Béla. Még véletlenül sem volt közöttük keresztény magyar ember. Ők a zsidók ültek tort a magyar nép felett...” 158 S a „zsidó uralom kontinuitása“ nem változott, Horthy alatt is ők foglalták el a vezető helyeket, majd a Moszkvából hazatérő „négyesfogat“ is biztosította a folytonosságot. A holokauszt „sok zsidót jól jövedelmező állásokba segített“ . De a magyarság tragédiáiról nemigen beszéltek, aki pedig mert erről beszélni, azt lefasisztázták. A „zsidók részéről ránk fröccsent sarat“ le kell törölni s nem szabad, hogy egy törpe kisebbség szabja meg a „...magyar nemzetnek, hogy mit szabad tennünk a saját országunkban...“ Ezért nem szabad, hogy „más nemzetiségűek bármilyen poszton döntő jelentőségű vezető-állást töltsenek be. Ez vonatkozik főképpen a sajtóra, a Rádióra, a Televízióra, az MTI-re! A sajtót, a Médiákat kereszténnyé, nemzetivé és magyarrá kell tenni..“ - fejezte be Bujdosó sztentori szavakkal füszerezett fejtegetését.
Romhányi László és a Szent Korona ellen 1990 szeptemberében tett feljelentést a Fővárosi Ügyészségnél a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK), a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE), a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete (MUSZOE), a Magyarországi Cionista Szövetség (MCSz) és a Zsidó Diákok Magyarországi Szövetsége . A feljelentés jogcíme „közösség elleni izgatás“ volt s tizenkét darab uszító hangvételű antiszemita cikket is mellékeltek a feljelentéshez. 159
Érdekes, hogy a magyar sajtóban a zsidó szervezetek által tett feljelentés végül „állampolgári bejelentés“ -ként került napvilágra. Mindenesetre a legfőbb ügyészség 1990. szeptember 3-án tényfeltáró vizsgálatot rendelt el s megállapította, hogy – bár a kiadvány formailag megfelel a törvényi előírásoknak –, de több cikke a közösség elleni izgatás alapos gyanúját veti fel, ezért nyomozást rendelt el, mellyel a Budapesti Rendőrfőkapitányság munkatársait bízta meg. 160
Az antiszemita sajtó megindulása éles reakciókat váltott ki a magyar szellemi és politikai élet több képviselőjéből. Így tiltakozott Domokos Mátyás és a munkaszolgálatosok szervezete is. 161
Romhányi több éven át tartó s perek szövevényes hálózatát magában foglaló rendőrségi és bírósági „karrierje“ ekkor kezdődött. Novemberben a rendőrök házkutatást tartottak lakásán és a szerkesztőségben s megkezdődtek a Gyorskocsi-utcai meghallgatások is. Ekkor került előtérbe Romhányi később hírhedtté vált ügyvédje, dr. Nagy László, a Magyarok Nemzeti Szövetsége nevű szélsőjobboldali szervezet elnöke. 162
A per első fordulója 1991 május 15.-én zajlott le a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Romhányi és két társa – Stoffán György és Budai Kulcsár János – ellen a budapesti X. és XVII. kerületi ügyészség „közösség elleni izgatás miatt” emelt vádat. A bírósági ülésen részt vett Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségé-nek elnöke is. 163
Az ügyvéd két vonatkozásban is eljárásjogi kifogást jelentett be: egyrészt alkotmány-ellenesnek nevezte az „1989 október 15.-én hatályba lépett“ büntetőjogi alakzatot, a „közösség elleni izgatás“ -t, mivel az szerinte annyira kitágítja a tényállást, hogy sérti a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát. Azonkívül elfogultságot is bejelentett, mivel – szerinte – az ügyet csak olyan tanács tárgyalhatja, amelyben zsidó vagy román származású tag nincsen. 164 A bíróság mind a két kifogást elutasította, és augusztusra tervezte a per következő fordulóját.
Mindenesetre a Nagy által felvetett aggály első része nagyon is komoly volt, hiszen az 1989-es alkotmány 61. paragrafusa értelmében a Magyar Köztársaságnak biztosítania és védenie kell a sajtó- és a véleménnyilvánítás szabadságát, s az alaptörvény 8. paragrafusából az is kiderül, hogy ezeket a jogokat még törvénnyel sem lehet lényegesen korlátozni. Ebből többen arra következtettek, hogy a Btk.-nak a sajtóval szemben bevethető passzusait 1989 október 23.-tól kezdve tilos az újságírókkal szemben alkalmazni. 165
A „közösség elleni izgatás“- t a Btk. 269. paragrafusa szabályozta. Ennek két alpontja két, egymástól jól elkülöníthető tényállást szabályozott. Az első bekezdés a gyűlöletre uszítást (bűntetti alakzat), a második (vétség) a gyalázkodást szankcionalizálta. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság 1992. május 18-i döntésében a Btk.269. paragrafusának második bekezdését alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. 166 Az indoklásban az szerepelt, hogy a véleménnyílvánítás szabadsága, a véleményt, annak érték és igazságtartalmára való tekintet nélkül védi. Ráadásul egy alapjogot csak akkor lehet korlátozni, ha egy másik alapjog nehezen érvényesíthető. 167
Ez a döntés alapvetően befolyásolta a Szent Korona (és a többi hasonszőrű lap) ügyét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság elnöke – a bíró személyének megsértése miatt – dr. Gatter László tanácselnököt nevezte ki az tárgyalás további vezetésére. 168 Közben az igazságügy miniszter is feljelentést tett Romhányi ellen, mivel lapjában, az előző bíró, dr. Péntek László személyét súlyosan sértő cikket jelentetett meg. 1991 szeptemberében dr. Gatter László felfüggesztette az eljárást a Szent Korona ellen, hiszen a bíró szerint az elbírálás során olyan jogszabályt kellene megsértenie, ami alkotmányellenes. Közben a bírót a Pest Megyei Bíróság elnökévé nevezték ki
Közben 1992. július végén Romhányi László ellen emberölésre való felbujtás gyanúja miatt újabb büntetőeljárás indult, ekkor őt őrizetbe is vették. 1993 januárjában a főváros II-III.kerületi bíróságán – Mikó Gergely tanácsa előtt – ismét bíróság elé állt Romhányi és néhány társa. Romhányi politikai koncepciós eljárásnak nevezte az ellene hozott vádakat és lemondott a védekezés jogáról. 169 A bíróság végül 1993. február 8-án meghozta ítéletét Romhányi, valamint Stoffán György, Budai Kulcsár János és Bujdosó Gyula ügyében. 170 A tizenöt tényállás közül hat bűncselekményét állapították meg s Romhányit bűnösnek találták három rendbeli közösség elleni izgatás és egy rendbeli hivatalos személy megsértése büntettében, ezért a bíróság hat hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. 171 A Szent Korona így 1992-ben beszüntette tevékenységét.
Ab/ A “Hunnia Füzetek” világa
A másik lap, a Hunnia Füzetek Kunszabó Ferenc kiadványa volt. Az újság nem csak antiszemita írásokat publikált, de a zsidó-keresztény civilizáció ellen is állást foglalt, s fajbiológiai füszerezettségű s a sumér-magyar, illetve a pogány magyar mítoszokat felevelenítő cikkeket is gyakran publikált.
A főszerkesztő világképébe enged bevilágítást a vele készült interjú is, melyben kijelentette, hogy a „...kommunista, marxista „egykönyv“ helyett most a „Talmud“-ot akarják megtenni „egykönyvnek“. Milyen érdekes, hogy az ötödikes kislányom történelemkönyvét, amit korábban a marxizmus-leninizmus szellemében írtak, ma az Ószövetség szellemében írják...“ 172 Egyébként a zsidó államban ugyanannyi a becsületes ember, mint máshol. „...De az a néhány százalék, amely a világtőke nagyobb részének birtoklása révén behálózza az egész világot, döntő és rossz befolyással van az emberiség és a nemzetek életére...“ 173 A zsidók – állítja – Kunszabó, mindenhol ott vannak: a kultúrában, a tömegkommunikációban, a sajtóban és a hatalomban. „...Vajon kik mehettek Amerikába akkor is, amikor állítólag mindenkinél jobban el voltak nyomva, például ellenzékiekként? ...Neked jelenhetett meg könyved német, angol vagy francia nyelven, majd aztán magyarul, itthon is?“ – szegezte a főszerkesztő a riporternek a kérdést. 174
A Hunniában már 1990-ben azt követelte a Herman Ottó Társaság , hogy az ország lakosságának nemzetiségi megoszlásáról pontos statisztikát kell vezetni és mindegyik nemzetiségnek az országos arányának megfelelően kell betöltenie a vezető posztokat. 175
Majd – a magyar antiszemita irodalomban – szinte példa nélkül álló módon megjelent a tudományos holocaust-tagadás „koncepciója“. Padányi Viktor tette közzé Ausztriában már A nagy tragédia címen megjelent könyvének téziseit. 176 Egyfajta számháborút elevenített fel a cikk, ahol a szerző a zsidó áldozatok számát jelentősen lecsökkentette azzal, hogy a szerinte elpusztult másfél millió zsidóból 1,2 milliót a szovjetek és „csak“ háromszázezret pusztítottak el a nácik. A zsidóellenes intézkedéseket azzal magyarázta, hogy a „zsidóság egy német győzelemtől nem sok jót várhatott“ s a zsidók az „ellenfél“ érdekében dolgoztak Németországban és annak határain kívül. Padányi szerint még a koncentrációs táborok vezetése is előbb utóbb zsidó kezekbe (?!) került.
1991 április 30.-án a B'nai B'rith Egyesület a cikk miatt feljelentést tett a Hunnia Füzetek ellen, mivel szerintük az kimerítette a „közösség elleni izgatás“ fogalmát. 177
Fodor János főorvos pedig rendszerint közzétette, a „magyar-zsidó viszonyról“ írott fejtegetéseit. 178 A főorvos az SZDSZ-t par excellence „zsidó párt“ -nak nevezte, mivel „szélsőséges liberalizmusa is a zsidóság erősödését szolgálja. Hiszen, a semmivel sem korlátozott liberalizmus és kapitalizmus csinált a zsidóságból nemzetek fölött álló nagyhatalmat...“ 179 A magyar-zsidó együttélés sohasem volt problémamentes, de akkor keletkezett „gyógyíthatatlan fekély“ , amikor bevándoroltak a galíciai zsidók. A munkásságot is megfertőzték a zsidók s az antiszemita hullámok is csak a „bosszúéhes zsidóság“ revansvágyát erősítette meg. 180 A „zsidó Budapest“ kultúrája egyeduralkodóvá vált s a „filléres lapok“ ezt terjesztették a magyar vidéken. Fodor szerint a második világháborúból a magyarság vesztesen, a zsidóság győztesen került ki. A rendszerváltás után az SZDSZ, azaz a „bolsevista-liberális média támogatásával a magyarellenesség politikai szintre emelkedett.“ 181 Fodor a zsidótörvényeket nyíltan védelmébe vette s Teleki Pál nyomán azt „szellemi önvédelemnek“ nevezte.
Fodor egy másik cikkében is azt fejtegette, hogy a zsidóság Magyarországon mindig bírtokos és az is maradt. 182 Azt is kifejtette, hogy még a cionizmus megszületése előtt a zsidóság egy része Magyarországon akarta felépíteni a zsidó hazát.
Benedek István, a korábban jogosan elismert pszichiáter-író-ismeretterjesztő is a Hunniá -ban kezdett publikálni. 183 Ebben – több szempontból – helyreigazította a lap korábbi számaiban előforduló tévedéseket, pl. megvédte Weiss Manfrédot és támadta a korábban a lapban közölt Bangha Bélát, de Padányival kapcsolatban leszögezte: „...Sajátságos módon a „zsidó tragédiáról“ egy egész világapparátus beszél immár fél évszázada, a többi 50-60 millió tragédiájáról és a „visszaütés borzalmairól mélyen hallgat mindenki“ ...“ 184
A Padányi-cikk kapcsán a Legfőbb Ügyészség egy interpelláció és a B'nai B'rith Egyesület feljelentése nyomán vizsgálatot indított s a Btk. 269. paragrafusának 1. bekezdése b pontja alapján („közösség elleni izgatás“) a Fővárosi Főügyészséget a nyomozás elrendelésére utasította. 185
1992. február 4-én Miklós Árpád, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője napirend előtti felszólalásában kifogásolta, hogy amikor a Hunniá -t akarta elhelyezni a parlament folyosóján lévő sajtóasztalon, a parlament szervezési és informatikai főosztályvezetője csak akkor engedte volna be, ha azt előzőleg átnézi. 186 Erre Fodor Gábor (Fidesz), a parlament emberjogi és kisebbségi bizottságának az elnöke kérte fel. A képviselő azt is nehezményezte, hogy 1991 nyarának elején bírósági határozat nélkül tartottak házkutatást Kunszabó Ferencnél, a főszerkesztőnél. Miklós Árpád szerint az, ami vele történt, az sérti a képviselői, állampolgári jogokat és arra kérte a házbizottságot, hogy tartson szigorú vizsgálatot. Fodor Gábor válaszában leszögezte, hogy a Szent Korona és a Hunnia ellen is bírósági eljárás folyik s szellemiségük egyébként is erősen kifogásolható. 187 Gadó György, a szabaddemokrata frakció tagja pedig – felszólalásában – „fasiszta szellemiségü“ -nek nevezte a Hunnia Füzetek szellemiségét. Az ülés után Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője gyakorlatilag megvédte Miklós Árpádot, támadta Gadót és a durva „fideszes vitastílust“ . 188 Kónya Imre viselkedése éles reakciót váltott ki: az Örley-kör nyilatkozatott tett közzé, melyben kárhoztatták azt, hogy a kormánypárt frakcióvezetője a „szélsőjobboldal védelmére kelt“ , míg bűnbaknak azokat kiáltották ki, akik tiltakoztak ez ellen. 189 Az Új Magyarország című kormánylapban Franka Tibor – közvetve – Miklós Árpád segítségére sietett, mikor az állította, hogy az ellenzékiek állítása is csak a kormány lejáratását szolgálja. 190 Erre viszont Paul Grosz, a bécsi zsidó hitközség elnöke küldött levelet az ottani magyar nagykövetnek, melyben kifogásolta, hogy egy kormányközeli újság „védelmébe vette a holocaust mentegetését“ . 191
Gadó György, a szabaddemokraták képviselője, 1992. február 11-én a parlamentben interpellációt intézett a miniszterelnökhöz „Vannak-e jobb- és szélsőjobboldali jelenségek a magyar belpolitikában?“ címmel. 192 Gadó szerint a bőrfejűek jelenléte is igazolja, hogy a magyar társadalomban teret nyert az erőszak, a faji türelmetlenség és a „fajgyűlölő elfogultság“ . Utalt arra, hogy már 1991 májusában is interpellált ebben az ügyben, akkor a legfőbb ügyészhez fordult, de nem vonták felelősségre a Szent Koroná -t, és a Hunniá -t és a Csendőrsors című könyv kiadója és előállítója is szabadon működhet. Gadó azonban továbbment, és a kormányt vádolta a szélsőjobboldaliság térnyerésével: „...Nem a marginális csoportok maguk a veszélyesek, hanem fokozatos politikai összefonódásuk a kormánypártok bizonyos részeivel...“ 193 Mi a szélsőjobb iránti elnézés oka? „....Talán nem ismeri fel a valós helyzetet, vagy inkább nagyon is felismeri, de éppen a szélsőjobb áramlattól reméli, hogy megmenti hajóját a megfenekléstől?...“ 194 Rámutatott arra, hogy kormánypárti képviselők publikálnak ezekben a lapokban s Hunnia-klubestek zajlanak le az MDF párthelységeiben. Majd hat kérdést tett fel, melyben többek között keményebb fellépést és jogilag is körülbástyázott szankciókat is követelt a szélsőjobboldal ellen, de Magyarország második világháborús szerepvállalására is kitért. 195 Antall József helyett Für Lajos kifejtette, hogy az elhangzottak „....jelentős részét szubjektív elfogultság, túldimenzionáltság, önkényes minősítés jellemzi.“ 196
Az MDF Országos Választmánya február 29.-én nyilatkozatot adott ki, melyben leszögezte: „...A Magyar Demokrata Fórum, mint haladó nemzeti centrumpárt, elutasít minden szélsőséget, bármelyik oldalon is jelentkezik. Ebből következően visszautasítja egyes csoportok azon törekvéseit, amelyek az itt-ott tapasztalható jelentéktelen szélsőségeket, szélsőjobboldali megnyilvánulásokat az MDF politikájának vagy szellemiségének “szövetség elemeiként” akarják beállítani, s ezzel ijesztővé nagyítani...“ 197
A Hunnia Füzetek azonban tovább működött. 1993-ban egy amerikai gázkamratervező mérnök – több országban is betiltott – írása jelent meg a Hunniá -ban Egy mítosz összeomlik címmel. Ezt a publikációt a „Magyar Műveltségszolgálat“ márciusban tartott közgyűlésén osztogatták. 198
1993. július elsején jelent meg Gadó Györgynek a legfőbb ügyészhez intézett nyílt levele. 199 Az indignált hangvételű levélben Gadó azt tette szóvá, hogy az 1992-ben egyévi felfüggesztett börtönbüntetést kapott Györkös hogyan folytathatja tovább tevékenységét. 200 Dr. Györgyi Kálmán megbízta a Győr-Sopron megyei főügyészt a levélben foglalt állítások kivizsgálására és megígérte, hogy ennek eredményétől függően fog intézkedni.
1993. szeptember elején kezdődött meg a Hunnia pere. Kunszabó Ferenc főszerkesztőt és Fodor Jánost vádolták meg három írás kapcsán „közösség elleni izgatás“ -sal. 201 A szeptember 3-án kezdődött perben Kunszabó nem jelent meg, mert már a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kellett megjelennie egy rágalmazási perben. Fodor pedig kijelentette, hogy nem hajlandó nyilatkozatot tenni, mert az egész eljárást provokációnak tartja. A bíróság 1993 szeptember 30.-tárgyalta ismét az ügyet. Az ügyvéd a jólismert dr. Nagy László volt, aki szerint, mivel a Hunniá -ban közölt cikkek politikai elemzések és még a kellemetlen általánosítások sem tartoznak a büntetőjog körébe, ezért a bíró első fokon felmentette őket a vád alól és a lefoglalt példányok visszaadásáról is intézkedett. 202 Az ügyész mindkét vádlott esetében fellebbezett. 203
<< Előző oldal Következő oldal >>
