VI. Antiszemitizmus önmagáért: temető- és szoborgyalázások, horogkeresztek
Ez a típusú antiszemitizmus elsősorban akcióra épül. Célja nem nézeteinek terjesztése vagy a történelem újraírása, hanem a rombolás és a provokáció.
1990 áprilisában, a – valószínűleg szovjet munkatáborban elpusztult – zsidómentő Raoul Wallenberg budapesti (Szilágyi Erzsébet fasor 101. sz. előtt álló) szobrát gyalázták meg ismeretlenek. 344 Három fekete horogkeresztet festettek spray-vel a szoborra. A Raoul Wallenberg Egyesület nevében Ambrus Péter és Sebes József tiltakozott a – már nemcsak ezen – rongálás ellen. 345 A rendőrség közösség elleni izgatás ügyében indított eljárást. Ezzel kapcsolatban az MDF elnöksége nyilatkozatot adott ki, amelyben visszautasította, hogy az „SZDSZ egyes vezető személyiségei“ arra céloztak, hogy ők gerjesztik az antiszemitizmust, és hogy közük van a Wallenberg-szobor meggyalázásához. 346
Sír- és temetőgyalázást folyamatosan követtek és követnek el Magyarországon. A rombolás oka nem mindig antiszemita indítékú, van olyan, amikor egyszerűen nagyobb értékek után kutattak. Csak egy pár példát hoznánk fel:
1990 május második felében Sopronban, a Tómalom utcai zsidó temetőben ismeretlen tettesek tizenhárom mészkőből és egy fekete márványból készült síremléket rongáltak meg. Az eseményt a Magyar Demokrata Fórum is elítélte. 347
Júniusban Tiszafüreden történt hasonló rongálás: hat sírkövet döntöttek le, illetve rongáltak meg. 348
Júliusban a tokaji temető egyik sírkövére írta rá valaki, hogy REICH . 349
1991 márciusában a pannonhalmi temető sírjait rongálták meg. 350
Az egyik legnagyobbszabású rongálásra 1991. április elején a Kozma utcai zsidó temetőben került sor. 351 Itt tizenhét kriptát rongáltak meg, de mind Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója, mind az ügyben illetékes rendőrszázados leszögezte, hogy politikai vagy antiszemita indítékot nem látnak a pusztítás mögött.
A következő években is történtek ilyen események. 1994. január 8-án Újpesten, a zsinagógát, a szeretetotthont és a mártírok emlékművét körülvevő kerítésre ismeretlenek horogkeresztet és nyilaskeresztet rajzoltak. 352 1995. április 14-én a nagykőrösi zsinagógára rajzoltak horogkeresztet s a másnap reggeli peszachi istentiszteletre tartó hívők ettől úgy megijedtek, hogy nem mertek bemenni, inkább hazamentek. 353 A magyar hatóságok hozzáállását jól mutatja az, hogy a nyomozás során a Pest Megyei Ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy „a vallásszabadság megsértésének bűntettét jelen ügyben csak akkor lehet(ne) megállapítani, ha a liturgia tartalmazna (erre vonatkozó) tiltó szabályokat és az elkövető ezeket a szabályokat ismerné“. Az un. szakértői vélemény alapján az ügyészség azt is megállapította, hogy a liturgikus előírások „...nem tiltják a szertartást olyan templomban, amelyre előzőleg a náci jelképeket festették...“ A nagykőrösi hitközség elnöke a Legfőbb Ügyészséghez intézett beadványában kifejtette, hogy a náci jelképek használata félelmet kelt. A Legfőbb Ügyész közölte, hogy felhívta a megyei ügyészséget, hogy a Buda Környéki Bírósághoz benyújtott vádindítványhoz képest módosítsa a vádat „rongálás“- ra és a „vallásszabadság megsértésé“ -re (Btk.174.par/a/b). 354
1996 májusában a battonyai második világháborús emlékmű két márványoszlopát borították fel. Az egyik márványtáblán a deportáltak névsora volt olvasható. 355
1996 júniusában a gyöngyösi zsidó temetőt gyalázták meg, horogkereszteket rajzoltak pár sírra és több értékes sírkövet ledöntöttek. 356
Érdekes „színfolt“ a holokauszt mosonmagyaróvári emléklapjának szintén 1996. júniusi avatás utáni eltűnése. Itt annak a háznak a lakói, amelyen az emléktáblát elhelyezték, leszerelték a táblát. A hatszázötven ember deportálásával „büszkélkedő“ városban ez nagy visszatetszést keltett és a tábla visszakerült a helyére. 357
<< Előző oldal Következő oldal >>
