A MIÉP kivonulása: tudatos antiszemitizmus

A parlamentből kikerült, és napjainkra szinte teljesen marginalizálódott MIÉP, a rá jellemző stílusban úgy döntött, hogy éppen az auschwitzi haláltábor felszabadításának hatvanadik évfordulóján ad magáról életjelet. Ahogy az Index internetes újság is beszámolt róla, január 27-én a fővárosi közgyűlés megemlékezésén a párt mind a négy képviselője kivonult a teremből.

A Fővárosi Közgyűlés csütörtöki ülésén még a napirendek tárgyalása előtt Demszky Gábor rövid megemlékező beszédet tartott arról, hogy 1945-ben ezen a napon szabadult fel a német fasiszták által. A főpolgármester által kezdeményezett egyperces néma főhajtás idejére a MIÉP-esek elhagyták a termet

Az Index információi szerint Demszky beszéde alatt a négyfős MIÉP-frakcióból Zsinka László, majd az egyperces néma főhajtásra készülődő képviselők sorait maguk mögött hagyva Erkel Tibor, Marsi Péter Pál és Dancsecs György is távozott az ülésteremből.

A frakció nevében Zsinka László mindezt azzal magyarázta, hogy

elegük lett a főpolgármester beszédéből. Szerinte Demszky történelmet hamisított, mert „gyalázta Horthy Miklóst”. Ha csak fejet kellett volna hajtani, akkor nem hagyták volna el a termet, mert „azt bármikor megtesszük”, tette hozzá.

A Népszabadság másnapi számában Marsi Péter Pál hozzátette:

a négyfős frakció „nem deklaráltan vonult ki az ülésteremből”, magánemberként álltak fel. Közölte: semmi kifogásuk nem lett volna, ha a főpolgármester az áldozatokra való megemlékezésre szólít fel, de „ezt a fejtegetést nem voltunk hajlandóak végighallgatni”.

Az Index röviden összefoglalja Demszky Gábor szavait, és ez alapján elmondhatjuk, hogy a beszédben semmi újdonság nem hangzott el, Demszky jól ismert tényeket fogalmazott meg:

Demszky Gábor beszédében elmondta, Budapestről 1944. május 15. és július 7. között 400 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba. A deportálást a fővárosba rendelt német Adolf Eichmann Sztójay Döme miniszterelnök lelkes közreműködésével irányította.

Július 8-án azonban Horthy Miklós kormányzó megálljt parancsolt az elhurcolásnak. A főpolgármester szavai szerint a nyugati nyomásnak engedelmeskedve, illetve egy belső puccstól tartva „addigi bűnrészes pozícióját megváltoztatva” állíttatta le a deportálásokat.

Arról lehet vitatkozni, hogy Horthy miért nem akadályozta meg a vidéki zsidóság deportálását, az viszont tény, hogy kormányzósága alatt mégiscsak megsemmisítő táborokba hurcolták a vidéki zsidókat. Nemcsak emiatt terheli felelősség, hanem – közvetve – a zsidótörvények meghozataláért is. A főpolgármester beszéde és a kormányzó megítélése azonban inkább csak ürügy volt a MIÉP számára. Amennyiben a MIÉP képviselői valóban ki akarták volna fejezni együttérzésüket az áldozatokkal, és nemtetszésüket a beszéddel kapcsolatban, akkor a főhajtás után vonultak volna ki. Ám nem ezt történt, és ezzel csak azt igazolták, amit eddig is tudtunk: a MIÉP antiszemita párt.