A Pokorni-ügy

Önmagában nem antiszemitizmus, de híven tükrözi a magyar jobboldal rákfenéjét, a szélsőjobbal való összefonódást Pokorni Zoltán és Pálinkás József részvétele a Demokrata című lap születésnapi buliján. A hírügynökségi tudósítások szerint augusztus 28-án, a volt oktatásügyi miniszter (aki a Holocaust Emléknapot bevezette az iskolákban) a következőket mondta: „ a radikális, egyenes, szókimondó tónusnak van helye a közéletben. ”. Utódja hozzátette: „ a Demokrata az elmúlt tíz évben sokat tett a sajtószabadság érdekében, olyan dolgokról mondta ki gyakran az igazságot, amit más lapok állami cenzúra nélkül, illetve 'öncenzúrázva' elhallgattak .”. (Index , szeptember 1.)

A Magyar Nemzet augusztus 30-án részletesebben tudósított Pokorni Zoltán beszédéről ( Pokorni: A radikális tónusnak van helye ):

pokorni.jpg„ A politikus ugyanakkor nem rejtette véka alá: az elmúlt tíz évben többször dühösen csapta le az újságot, mert a Demokrata másról vagy másként írt, mint ahogy ő tette volna. Ám hangsúlyozta, készítőivel kapcsolatban soha nem táplált indulatot, szerette őket. Pokorni szerint erősíteni kell a nemzeti, konzervatív oldal összefogását. Pálinkás József, aki Pokorni t követte az oktatási tárca élén, elmondta: a Magyar Demokrata sokat tett a sajtószabadság érdekében. Ismeretes: a lap főszerkesztőjét, Bencsik Andrást nemrégiben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A hetilap jubileuma alkalmából egyébként ökumenikus istentiszteletet tartottak a fővárosi Gesztenyéskertben, és egész napos rendezvénysorozattal fogadták az érdeklődőket. A gálaműsorban többek között fellépett Esztergályos Cecília és Beregszászi Olga színművész, a Csillagszemű néptánc-együttes, illetve „Szent Istvánhoz írt nyílt levelével” Döbrentei Kornél költő. ”

A mérsékelt jobboldali politikusokként számon tartott két egykori miniszter megnyilvánulása komoly felzúdulást keltett a balliberális oldalon, míg a jobboldal sajtó igyekezett negligálni a látogatás súlyát, így szinte csak a hír közlésére szorítkozott, a jobboldali politikusok pedig vagy szintén igyekeztek kisebbíteni a gesztus jelentőségét, vagy (főként a Zuschslag-ügyet és a tervezett Bácsfi-féle náci tüntetést kihasználva) ellentámadásba lendültek. Az első komolyabb reakció az SZDSZ és Gusztos Péter részéről érkezett. Az MTI tudósítása szerint (szeptember 1.):

„A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) szerint szégyen, hogy a Fidesz két vezető politikusa, volt oktatási minisztere dicséri a "szélsőjobboldali, velejéig antiszemita" Magyar Demokrata című hetilapot – mondta Gusztos Péter SZDSZ-es országgyűlési képviselő, a parlament oktatási bizottságának tagja szerdán az MTI-nek. "A Fidesztől annyira nem is meglepő ez a dolog. Ami most az SZDSZ megütközését kiváltotta, az az, hogy két olyan politikusról van szó, akik oktatási miniszterként tevékenykedtek, akik a születésnapi rendezvényen való részvételükkel, az ott elmondott gondolataikkal értékként állítottak be valamit, amitől minden jóérzésű demokratának felfordul a gyomra" - jelentette ki Gusztos Péter. (…) Gusztos Péter hangsúlyozta: a hetilap nemegyszer közölt a holokausztot relativizáló vagy tagadó írásokat, "Európa hőseinek állította be saját címlapján a német hadsereg mellett harcoló nyilasokat" és hétről hétre "nácinak nevezhető könyvajánló reklámokat" jelentet meg. A fejlett politikai kultúrával rendelkező országokban a konzervatívok kiközösítik saját soraikból a szélsőjobboldali gondolatok képviselőivel közösséget vállaló politikusokat – mondta. "Amit Nyugat-Európában minden politikus, beleértve a konzervatív politikusokat is, a történelem zsákutcájának tart, azt Magyarországon a Fidesz úgy hívja, hogy a Történelem Fő utcája, és ezen az utcán masírozik együtt a Fidesz vezérkara a hazai szélsőjobboldal meghatározó véleményformálóival" - tette hozzá.”

Az Index tudósítása szerint Bencsik András visszautasította Gusztos szavait:

„Bencsik András úgy nyilatkozott: egy olyan politikusnak, aki koalícióban van a diktatúra állampártjának politikai örököseivel, annak nincs erkölcsi alapja szélsőségről beszélni, hiszen "tevőleges részese annak, hogy legalizáljuk a szélsőbaloldalt Magyarországon". A főszerkesztő "messzemenően" visszautasította, hogy a Demokrata bármikor is szélsőséges volna. Azt is kikérte magának, hogy "minősíthetetlen politikai pozíciójú emberek a másságra és a türelemre való hivatkozással a tőlük eltérő véleményeket azonnal megpróbálják száműzni a demokrácia közegéből". "Nem vagyunk antiszemiták, soha nem is voltunk" (…) Hozzátette, rengeteg toleráns, nyitott írást megjelentetnek; olyan zsidó szerzőjük is volt, aki konzervatív lévén kizárólag a Demokratában kapott nyilvánosságot.”

A Parlamentben a Bácsfi Diána által tervezett Szálasi-megemlékezéssel kapcsolatban került elő az ügy. A Fidesz szónokai azzal vádolták a kormányt, hogy az Orbán -kabinettel ellentétben nem akadályozták meg a náci tüntetést. Válaszában Lendvai Ildikó , az MSZ frakcióvezetője utalt a Demokrata születésnapi ünnepségén történtekre ( Népszabadság , szeptember 14.):

„ Minderre Lendvai Ildikó viszont a folyamatos ellenzéki bekiabálások és hangzavar közepette azt vetette fel: hiányolja Pokorni Zoltántól azt az egyetlen mondatot, hogy soha többé nem megy el a Demokrata című lapot ünnepelni. Mert ez a lap nevezte először a nyilasokat Európa hőseinek. Megemlítette, hogy Mitnyan György fideszes polgármester fővédnökséget vállalt a Magyar Demokrata születésnapi ünnepe fölött, holott a programon egy olyan zenekar is helyet kapott, amelyiknek egyik dala dr. Mengelét élteti. Végezetül azt a mondatot hiányolta Orbán Viktortól, mellyel visszavonta felhívását a Magyar Demokrata előfizetésére.”

Pokorni Zoltán azzal védekezett, hogy

„ a kormánypártok a hungarista tüntetés ügyét arra használják fel, hogy politikai riválisait besározzák, és összemossák a radikális antikommunizmust a fasizmussal. Az alelnök úgy érvelt: a mai törvények szerint sincs különbség aközött, hogy valaki a nyilaskereszt propagálására vagy a vörös csillag legalizálása mellett ír alá. A kettős mércét jelzi, hogy az egyikük börtönben ül, a másik pedig miniszterelnök-jelölt. Pokorni szerint nem szabad egy megbicsaklásból (a Budát védő nyilasok éltetéséből) általánosságokat levonni”. (Hazafi Zsolt, Magyar szó, szeptember 1.)

Pokorni Zoltán érvelése a megbicsaklásról elfogadható volna, ha ezért a lap főszerkesztője bocsánatot kér, és többé nem jelentetne meg hasonló tartalmú cikkeket. Azonban a Demokratá val nem az a legfőbb probléma, hogy becsúszott egy elfogadhatatlan hangnemű cikk, hanem az, hogy ez a hangnem a természetes, és hogy a lap világnézetének alappillére az antiszemitizmus. Zsidóságról és Izraelről kizárólag az olyan elméletek ürügyén esik szó, mint a „zsidó világösszeesküvés”, a „legfasisztább állam, Izrael”, vagy a különféle összeesküvés-elméletek. A lap fő koncepciója, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal legzagyvább (és félművelt) elméleteit összeolvasztva, a világ minden problémája mögé a zsidókat és Izraelt vizionálja. Ezzel az egyszerű, de kényelmes világképpel a Demokratá nak évről évre sikerül kiharcolnia a kiemelt részvételt az Antiszemita közbeszéd Magyarországon című kiadványban, ami mindenképpen olimpiai teljesítmény. Ahogy a legutóbbi kötetben Monori Áron megállapítja:

„[a lap] szinte minden kérdéskörben megtalálja az ürügyet arra, hogy 'megtalálja' 'a zsidókat', s terjessze zsidóellenes rögeszméit, amelyek így intakt világmagyarázattá állnak össze .” (Monori Áron, „Shylock, Saron, Soá-biznisz, in: Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2002-2003-ban, B'nai B'rith Első Budapesti Közösség, 2004 p. 108)

Ebben a világképben nincs holokauszt, csak holokauszt-biznisz, az izraeliek született ősgonoszok, akik válogatás nélkül gyilkolnak csecsemőket és éppúgy felelősek szeptember 11-ért, mint a terrorizmusért. A zsidók kezében fut össze minden pénzügyi és politikai hatalom, és a céljuk az egész világ leigázása, de mindenekelőtt Magyarország elpusztítása. Babonái igazolására a lap nem rest előhúzni a kalapból a „kivételesen rendes díszzsidókat” sem.

Az, hogy Magyarországon megjelenik egy ilyen lap, az a kisebbik probléma, a sajtószabadságba ez is belefér. Az viszont nagy baj, hogy az egyik legnagyobb párt rendszeresen közösséget vállal vele, elfogadja „segítségét” a választásokkor, szavazói figyelmébe ajánlja, közös rendezvényeket szervez vele (Történelem Fő utca), és politikusai – mint most is – személyes hitelükkel legitimálják. Emlékeztetnénk, hogy éppen Pokorni Zoltán volt az, aki a Szálasi nyilasait dicsőítő számot – helyesen – elítélte. Egyes megnyilatkozásokból úgy tűnik, a magukat tényleg konzervatívnak gondoló Fidesz-politikusok számára is kényelmetlen Demokrata nemcsak antiszemita, de komolytalanul zagyva és tudománytalan világképe, olyannyira, hogy több jeles értelmiségi, vagy éppen a nyugati konzervatívok hagyományokat sokkal hitelesebben képviselő Heti Válasz is többször szembeszállt a lap irányvonalával. Ez azonban kevés. Nem mentség az, hogy a jelenlegi magyar sajtóviszonyok között a Fidesz rákényszerül arra, hogy használja a lapot. A Demokratá ból a Fidesz csinált tömegmédiumot, amikor már nagyon is tudta, hogy mire számíthat. Az is álnaív kérdés, hogy hányszor kellene elhatárolódni. Csak egyszer, de akkor érthetően, és nem szabad megelégedni azzal, hogy „bosszúsan lecsapjuk a lapot”, hanem többet nem vállalunk vele közösséget. Mert ezzel lehet leginkább hitelteleníteni az olyan tisztességes lépéseket, mint a Holokauszt Emléknap, a Holokauszt Múzeum létrehozása, vagy a Sztehlo Gábor emléke előtti tisztelgés.

weboldalkészítés, webfejlesztés