Morvai Krisztina levele az ENSZ misszióvezetőihez

Mint ahogy a hvg.hu beszámolt róla: „[…] Morvai Krisztinának, a nők hátrányos megkülönböztetése ellen küzdő ENSZ szervezet, a CEDAW-bizottság magyar küldöttjének sikerült megtorpedóznia, hogy a hivatalos utód-jelölt, Pető Andrea történész-szociológus a jövő évtől bekerüljön a bizottságba. Igaz, Morvainak sem sikerült újabb négy évre meghosszabbítatnia mandátumát. Januártól tehát nincs magyar képviselő a CEDAW-bizottságban.”

A hírszerző.hu idézi azt a levelet, amelyet Morvai küldött a Hírszerző szerkesztőségének, válaszul egy ott megjelent publicisztikára:

„Kedves Szerkesztőség!

Ezúton szeretném megköszönni, hogy immáron két – ostoba, tehetségtelen -- cikkben reklámozták azt a számomra fontos üzenetet, hogy senki nem köteles meghunyászkodni az Önök munkatársaihoz hasonló (a két cikk íróira gondolok) mindenre elszánt, magát felsőbbrendűnek képzelő, gonosz alakok brutalitása, garázdálkodása előtt.

Közhírré tették a „csendes többség” számára: nem vagyunk kötelesek folyamatos berezeltségben élni, reszketni az antiszemitizmus vádjától. Köszönöm ezt Önöknek. Kérem, holnapra is írjanak össze sok ostobaságot, de mindenképpen terjesszék: az Önök dózerei megállíthatóak, csak némi bátorság kell hozzá!

Alább mellékelem az MTI közleményét, amely korrekt, tárgyszerű és az újságírás alapvető normáit szem előtt tartó opusz. (Önök persze nehogy hagyják magukat megzavarni a tények által).

Üdvözlettel

Morvai Krisztina”

Foglalkozzunk csak az alábbi félmondattal:

„Nem vagyunk kötelesek folyamatos berezeltségben élni, reszketni az antiszemitizmus vádjától.”

Mindezt Morvai azért írta, mert a hírszerző.hu – illetve a hírszerző.hu által is idézett hvg.hu – górcső alá vette Morvai CEDAW-bizottságbéli ámokfutását.

Legjobb tehát visszatérni az ősforráshoz, a Morvai által az ENSZ-tagállamok misszióvezetőinek küldött leveléhez:

„Pető Andrea jól ismert cionista aktivista, alapító tagja és vezetője egy befolyásos magyar zsidó nőszervezetnek (Esztertáska)”.

1. Amint az a Népszabadságból kitűnik, Pető nem cionista. A Népszabadság ezt írja ugyanis: „Pető Andrea nem kívánta kommentálni a történteket, kérdésünkre csak annyit közölt: megtiszteltetésnek érezte a felkérést, hónapokon át sokat dolgozott a megválasztásáért, ami pedig a Morvai-levélben emlegetett Esztertáska szervezetet illeti, amelynek alapítója, az nem más, mint feminista zsidó nők hagyományőrző közhasznú kulturális alapítványa, és mint ilyen, távol áll a cionizmus eszméjétől.” Morvai tehát valótlan tényt állított – nem szólva arról, hogy az Esztertáska honlapjára is hivatkozott a hvg.hu-nak adott interjújában mint a cionizmus bizonyítékára, ahol erre utaló hivatkozás nincs.

2. Az Esztertáska lapunk, a Szombat mellékleteként indult útjára, feminista zsidó nők közhasznú alapítványaként fontos feladatot lát el, ám politikai értelemben befolyásosnak nevezni, finoman szólva, távol áll a tényektől.

Mindez azonban kevés lett volna ahhoz, hogy az antiszemitizmus.hu foglalkozzon az üggyel.

Hanem.

3. E mondat: „Pető Andrea jól ismert cionista aktivista, alapító tagja és vezetője egy befolyásos magyar zsidó nőszervezetnek (Esztertáska)” – ismerve Morvai levelének kontextusát és célját, vagyis Pető kinevezésének megakadályozását az ENSZ-ben nők jogaival foglalkozó bizottságában, melyben Morvai gyakorta foglalkozott az arab világ és a Közel-Kelet társadalmaival – egyértelműen Izrael-ellenes. Bár a „cionista” szó önmagában semmilyen negatív felhanggal nem bír, ebben az összefüggésben igen: Izrael-bérencet jelent. A „cionista” ugyanis a szovjet gyökerű, szélsőbalos nyelvezet dehonesztáló epitheton ornans-a. Ezt a kommunista országok „anticionista” kampányai óta mindenki tudja, aki akarja. Morvai Krisztina mondata helyes magyarsággal tehát ezt jelenti: mindenki tudja, hogy Pető Andrea zsidó és Izrael támogatója – ergo egy kisebbségvédelemmel (a női jogok védelmével) foglalkozó nemzetközi szervezet képviselőjének alkalmatlan. Ezzel a mondattal Morvainak sikerült riválisát kigolyóznia. Nem meglepő: az ENSZ – amely rendre szemet huny az emberi jogoknak az arab/iszlám világbéli megsértése fölött – Izraellel szemben kettős mércét alkalmaz. 1975-ben szovjet javaslatra a cionizmust rasszista eszmének nyilvánította, s noha a 90-es évek elején e határozatát hatályon kívül helyezte, a gondolkodásmód nem szűnt meg, s például a 2001-es durbani ENSZ-konferencián elfogadott nyilatkozat szintén egyoldalú Izrael megbélyegzésében. Az ENSZ a biztonsági kerítés építéséig 326-szor ítélte el Izraelt, míg a palesztinokkal szemben – számos terrormerénylet, köztük a müncheni olimpiai mészárlás ellenére – egyszer sem alkalmazott elítélő határozatot.

Morvai nem feltétlenül, lehet, hogy egyáltalán nem antiszemita, és nem is köteles „folyamatos berezeltségben élni, reszketni az antiszemitizmus vádjától”. Ám eszközként használta a baloldali közbeszéd „politikailag korrekt” anticionista és Izrael-ellenes nyelvét, s ezzel nemcsak Izraelnek vagy a zsidóknak ártott, hanem Magyarországnak is.

Szegő Péter