Baloldali Front

A balliberális sajtó néhány elhajlástól eltekintve sokkal kiegyensúlyozottabb, mint nyugati társai. Azonban a magyar szélsőbal minden szempontból kompatibilis nyugati elvtársaival. Sőt: az Izrael-ellenesség témakörben a Munkáspárt ifjúsági szervezetének, a Baloldali Front nak az írásai (www.baloldalifront.hu) a Magyar Demokrata és a Magyar Fórum díszeivé is válhatnának.

A „Front” ateista, antiklerikális létére iszlám, sőt iszlamista linkeket ajánlgat. Harciasan védi az afgán nép „szabadságharcát” (értsd: a hatalomból elűzött fanatikus tálibok visszatérési kísérletét), úgy, hogy a tálibok rémségeiről egy szót sem ír. „Szabadságharcosnak” nevezi az iraki nyakazó brigádokat és robbantókat, akik nem a koalíciós katonák ellen harcolnak (ti. azok visszalőnek), hanem iraki civilek és nyugati segélyszervezetek munkatársait gyilkolják. Így nem meglepő, hogy hőseik Marvan Barguti és Jasszer Arafat – igaz, mindenkinek olyan hősei vannak, amilyeneket megérdemelnek. Egy felhívásban felszólítanak minket, hogy csatlakozzunk kampányukhoz ( Kampány Marvan Bargutiért):

Ezen a honlapon lehet olvasni arról a kampányról, amely követeli Marvan Barguti Fatah vezető szabadonbocsátás (sic), a börtönben az emberi és politikai jogainak tiszteletben tartását

Nem tudni, mit kell követelnünk: a vezér szabadon bocsátását a börtönből (NB: a szókapcsolatot külön írjuk), vagy hogy a börtönben tartsák tiszteletben emberi jogait. Ami az ember jogokat illeti, tanulmányozhatnák egyébként a palesztin börtönviszonyokat is.

Erős kapcsolatokat alakított ki kulcsfontosságú emberekkel az izraeli béke táborban (sic! ), akik készek voltak történelmi kompromisszumokat Palesztinával elfogadni ( sic! ). (…) 1998-ban amíg Izrael a békéről beszélt, közben tovább folytatta a megszállást (sic! ). Barguti minden politikai kapcsolat megszüntetésére tett felhívást ( sic! ), amíg Izrael be nem fejezi a megszállást. Nagy demonstrációkat vezetett az egész Nyugati-Part ( sic! ) területén.

Egy ilyen zagyva, nyelvi és történelmi értelemben is félműveltségről tanúskodó mondatból nehéz a lényeget kihámozni, de az feltűnő, hogy a Frontnak nem hiányoznak a kompromisszumra kész palesztinok, és a tényekkel sincsenek tisztában. 1998-ban a palesztin területek mintegy 90 százalékán nem tartózkodott izraeli katona, és gőzerővel folytak a tárgyalások arról, milyen feltételek között alakuljon meg a palesztin állam. Ellenben rendszeresek voltak a palesztin merényletek izraeli civilek ellen.

Második Intifáda: Marvan a következőt mondta: „Mi megpróbáltuk 7 évig az Intifádát tárgyalások nélkül, majd 7 évig tárgyaltunk Intifáda nélkül, itt az idő, hogy megpróbáljuk a kettőt együtt.”

A Front utánanézhetne annak, hogy 1993 óta mikor volt hét olyan év, amikor szünetelt a palesztin erőszak, a terror, és csak tárgyalások voltak.

2002. április 15-én az izraeli hadsereg letartóztatta Ramallahban és azóta is illegálisan tartják fogva.

A honlap szerzője itt nem bizonyítja, miért is volt „illegális” a többszörös gyilkos Barguti letartóztatása. A honlapon azonban találtunk még két, szeptemberi hírt, amelyek azt bizonyítják, hogy az ifjúkommunisták elkötelezettek a világ elnyomott népei mellett. Az első egy osztrák elvtárs előadásáról ad hírt. ( Beszámoló az Antiimperialista Koordináció vezetőjének előadásáról .) A szeptember 25-ei eseményen többek között elhangzott, hogy:

Szorosabbá kell tenni a palesztin és az iraki nép közötti összefogást. Ki kell fejeznünk szolidaritásunkat az elnyomott népek mellett.

Hogy miért olyan fontos éppen az iraki és a palesztin nép összefogása, nem tudjuk meg, de arra gondolni sem merünk, hogy esetleg Szaddám régi álma, Izrael megsemmisítése miatt. Ugyanezen a napon a lánglelkű forradalmárok egy másik eseményről is beszámoltak. ( Beszámoló a palesztin Intifáda évfordulója alkalmából tartott tüntetésről):

2000. szeptember 25-én, Ariel Saron izraeli kormányfő provokatív látogatása az iszlám világ harmadik legszentebb helyén, a jeruzsálemi Al-Aksza mecsetben volt az a szikra, amely felkelést robbantott ki a megszállt, izraeli katonai elnyomás alatt szenvedő palesztin területeken.

Hogy mennyire ez a látogatás volt a szikra, és hogy abban az időben semmiféle katonai megszállás nem volt a területeken, azt számtalanszor leírtuk. A Templomhegy amúgy sem csak az iszlám harmadik legszentebb helye, hanem mellesleg a zsidóság legszentebb helye is. Azt sem árt felidézni, hogy Saron nemhogy az Al-Akszában, de más mecsetben sem tett látogatást.