Vona Gábor levele
barikad.hu, 2009. január 5.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke petíciót fogalmazott meg az izraeli nagykövet asszonynak címezve, melyben régebbi és új, antiszemita és anticionista vádaskodások keverednek:
„Az izraeli politika ezzel a katonai beavatkozásával bebizonyította, amely sokak előtt már régen nem volt titok, hogy módszereiben és eszméiben azoknak a népirtó diktatúráknak az örököse, amelyeket képmutató módon szavak szintjén naponta elítél. Mivel nemrégiben Izrael államelnöke, Simon Peresz Magyarország felvásárlásáról beszélt, így a Gázában történtek sötét kilátásokat vetítenek elő hazánk számára is. Egy olyan ország tervezi Magyarország felvásárlását, amely képes akár az egész világ rosszallása ellenére is halomra ölni ártatlan civileket? A még mindig nem tisztázott, durva és sértő kijelentés után a magyar politikának végre át kell gondolnia Izraelhez fűződő kapcsolatát.”
Az antiszemitizmus nagyasszonya, avagy: a gyűlölet pszichopatológiája
Morvai Krisztina, az ELTE Állam és Jogtudományi Karának oktatója, korábban az ENSZ nőügyi szervezetében eltöltött négy éve alatt feltehetőleg heves anticionista propaganda célpontja lehetett s így „megvilágosult”, vagy talán a mandátuma meghosszabbításával kapcsolatos pozícióküzdelemben szerzett sebeit kompenzálja heves Izrael-ellenességgel és antiszemitizmussal. Mint a Wikipedia róla szóló szócikke írja (melynek gyaníthatóan ő a szerzője): „az Izraelben élő arab nők embertelen életkörülményeiről végzett vizsgálatokat”.
Afeletti dühében, hogy szocialista kormány nem hosszabbította meg New York-i mandátumát, mindenesetre 2005-ben lecsatlakozott a szélsőjobbhoz, melynek azóta egyik legismertebb figurája.
Morvai Krisztina a gázai harcok ürügyén levelet írt a budapesti izraeli nagykövetnek. A barikad.hu szélsőjobboldali, antiszemita hírportálon megjelent írásban a Hamasz-propaganda és a magyar szélsőjobb uszító stílusa keveredik a dagályos stílben előadott emberjogi frazeológiával.
Fontos azonban ismételten rámutatni: az antiszemiták zsidókra szórt vádjaiból az ő valódi szándékaikat ismerhetjük meg. Ennek fényében érdemes a „jogásznő” egyes passzusait elolvasni.
"A nemzetközi jog és a nemzetek közösségének döntése ellenében folytatják a palesztin területek megszállását… Fenntartják a „biztonsági falat”, amelynek… valódi célja éppúgy a palesztin nép kiirtása, mint jelenlegi tömeges gyilkosságaiknak…"
"Önök látványosan kivonják magukat a nemzetközi jog hatálya alól, államukat és népüket egyaránt sajátos felsőbbrendűséggel ruházzák fel, Übermensch-nek tekintik magukat."
Morvai hosszadalmas, gyűlölködő fröcsögésében azonban hirtelen megjelenik egy szélsőjobboldalitól szokatlan momentum: az önreflexió – valószínűleg gondolkodó korszakának maradéka.
"Az történt ugyanis, hogy amikor az önök hadserege a szárazföldön is behatolt Gázába, és híre jött az első halottjuknak, akkor nem úgy reagáltam, ahogy egy normális, emberséges, huszonegyedik századi kulturlény reagál. Nem azt gondoltam magamban, hogy milyen szomorú, milyen megrázó, milyen rettenetes, hogy íme ezen az oldalon is egy fiatal áldozat. Hanem örültem! Meggyőződésem szerint ez beteges dolog, s hogyha ezt a reakciót nem „írom ki” magamból, nem osztom meg önnel és másokkal, akkor nagyon súlyos következményei lesznek."
Ismert lélektani folyamat játszódik le: a személy előtt egy pillanatra megnyílik saját lelkivilága, megretten attól, amit lát, gyorsan bezár, és a saját maga miatt érzett frusztrációt és agressziót már ismét gyűlölete tárgyán vezeti le. Ám a szemlélő számára most már világos, hogy az ezután előáradó képek valójában az ő gyűlölettől torzult fantáziáját illusztrálják.
"…kedves nagykövet asszony… önök megtanítják a világot az erőszak, a gyűlölködés és a halál kultúrájára. Az önök elképesztő cselekedetei és azok büntetlensége, a „civilizált államok” általi megtűrtsége miatti tehetetlenség érzése s az a végtelen igazságtalanság, amelyet Izrael meghonosított az elmúlt évtizedekben, végzetes lehet az emberiség számára. Eltorzítja az emberek tömegeinek a lelkét. Izrael gyűlölködni tanítja az egész emberiséget."
Iskolapélda pszichológia-szakos egyetemistáknak: elfojtja saját gyűlölködésének tényét, s mindezt gyűlölete tárgyára vetíti.
"Ugye nincs kétségük afelől, hogy a jelenlegi látványos őrjöngésük túlélői közül kerülnek majd ki az újabb öngyilkos merénylők? Az újabb Hamasz-vezérek? S ugye nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk: ez egy elég természetes jelenség?"
„Nincs kétsége afelől”, „természetes jelenség” – e kifejezésekkel azt üzeni, elsősorban saját magának, hogy okfejtése a dolgok természetes rendjét írja le, amiben kételkedni sem lehet.
"A BBC-tudósításaiból (is) ismerjük a sok-sok megrázó esetet. A kisgyerekekét, akik az utcán megsérülnek, majd kórházba viszik őket, a kórház az önök támadásától összedől, s a gyerekek egy része meghal, másik része amputálásra szorul. Noha önök tiltják a nemzetközi sajtót, azért amatőr felvételek bejárják a világot. Ma Magyarországon például a kuruc.info hírportálon látható egy döbbenetes felvétel az önök egyik légitámadása utáni percekről."
Vízióiban az anticionista egységfront a BBC-től a kurucinfo-ig terjed.
"S meddig mehet ez így tovább, nagykövet asszony? Amíg az utolsó palesztint is ki nem irtják a föld színéről?"
Itt már nagyon veszélyes vizeken járunk. Ha fenntartjuk azt a tételünket, hogy e habzó szövegben valójában a beszélő elfojtott vágyai és fantáziái szólalnak meg, akkor már csak a kiirtandó célcsoportot kell behelyettesíteni.
"Izrael állam szinte minden kimondott szava s minden tette gyűlöletbeszéd, amely alkalmas arra, hogy az önök állama és népe ellen világszerte gyűlöletet szítson."
Eközben szükségét érzi újra és újra megerősíteni, hogy gyűlölködő érzelmeinek oka nem más, mint a gyűlölet tárgya.
"Ezúton is kérek mindenkit, bel- és külföldön, hogy haladéktalanul kezdje meg ismerősei meggyőzését az izraeli áruk és szolgáltatások bojkottjáról, s minden lehetséges módon – pl. a palesztinokkal szembeni izraeli népirtásról szóló film és fényképfelvételek, hiteles beszámolók megküldésével – az amerikai adófizetők (s természetesen mindenki más) meggyőzését a tiltakozás szükségességéről."
A gyűlölet és a praktikus ész azonban jól összeférnek – sajnos. Az Izrael-ellenes bojkottfelhívás a mai, politikailag korrekt nyugat-európai baloldal bevett eszközei közé tartozik. Morvai Krisztina a gyűlölködést és a polgárjogi aktivizmust hatékonyan ötvözi – veszélyessége épp ebben rejlik.
Benkő Balázs nyílt válaszlevele Morvai Krisztinának
Kedves Krisztina,
nem szokatlan, hogy ön események egy olyan elbeszéléséhez társít szenvedélyes érzelmeket, amelyek az ismert tényeket önkényesen és elégtelenül rendezik, azaz felháborodása teljesen független annak tárgyától.
Szenvedélyes indulata és annak tárgya között, mely ezúttal a véletlenek rejtélyes törvényszerűségeire vonatkozó sejtéseket megerősítve éppen Izrael, nincsen megalapozható összefüggés, az ön felkiáltásokba rejtett állításai hamisak, a szenvedés Ön által felfestett képei mindenekelőtt azokra az iráni zsoldban Izrael elpusztítására szövetkezett iszlamista terroristákra mutatnak vissza vádlón, akik az ellencsapást kiváltandó és médianyereségét besöprendő a népük mögé bújva rakéták ezreivel provokálták ki a jogszerű, s az ellenfél ismeretében keménynek ígérkező visszacsapást, miután a jelen konfliktus vétlen áldozatainak sokszorosát produkálva néhány éve erőszakkal magukhoz ragadták a hatalmat.
Meg azokra, kedves Krisztina, akik saját teljesen másirányú és más eredetű politikai céljaik elérésére tudottan hamis elbeszélést körítenek a szenvedés olykor bizonyítottan a számukra beállított és megrendezett képei köré, már ha létezik ilyen gyalázat a Földön, kedves Krisztina.
Amiképpen bűnös a gyermekmunkával a harmadik világban előállított termékek közönyös fogyasztója, ezerannyira bűnös az, aki kihasználja a báva katarzisra vágyó médiafogyasztó sokkolását, és ezzel megrendelést ad az iszlám terror minden öngyilkos merényletnél aljasabb és gyávább fegyvertényére: arra, hogy önnön népe tudatosan veszélybe sodort ártatlanjainak vérével házal.
A palesztinai arab terrorszervezet emberiségellenes bűncselekményeire adott jogszerű viszontválasz természetesen nem népirtás, hanem Izrael joga és kötelessége saját népével és a külvilággal szemben is. Ezt nem vitatja sem az ENSZ, sem az Európai Unió, a kritikai megjegyzések javarészt az arányosság felvetéséhez kapcsolódnak, erről természetesen értelmes és célszerű beszélni, és a humanizmus erői bizonnyal előbb-utóbb megfogalmazzák az arányosság tényleges és használható meghatározását. Mert addig az látszik kézenfekvőnek, hogy a minimálisan arányos válaszcsapás az, ami a terrorszervezetet megakadályozza támadásainak folyatásában.
Szenvedélyes írásának másik csúnya logikai hibája, amelyre érdemes olvasói figyelmét felhívni, kedves Krisztina, az Ön jelen korszaka munkásságának mintegy védjegye: az, hogy az Ön által megnevezett okból közvetlenül és kényszerűen következő válaszreakciónak tünteti fel az Ön által kedvelt oldalon állók tetteit, felmentve őket, s mint látni fogjuk, saját magát, a szabad akarat és szabad döntés emberhez méltó felelőssége alól.
Mert emberi mérce szerint a Gázai övezet izraeli feladásából, még akkor sem, ha egyben nem adták is át a határok ellenőrzésének jogát, s még akkor sem, ha Egyiptom folyamatosan zárva is tartja a határt, míg Izrael a tranzitállomást is fenyegető terrorcselekményekre és a Kasszamokra válaszul gyakran le is zárja közös határait, nem vezethető le a civil települések rakétázása, nem vezethető le a gyermekek öngyilkos indoktrinációja, nem vezethetők le a lakott területekre telepített fegyverraktárak. Ezek bizony, kedves Krisztina, mind az iszlámista terrorszervezet szabad döntésére vezethetők vissza és így az iszlamista terrorszervezet felelős értük, senki más: dönthettek volna másképpen is.
Amiképpen természetesen nem Izrael tanítja önt gyűlölködni, hanem Ön választja azt, hogy nem áll ellen az Önben feltámadó gyűlöletnek. És ezért, ha van felelősség és van számonkérés ezekben a dolgokban, csakis Ön számol el majd, szabad akarata szabad felelősségével.
A fentiekből következően összefoglalólak azt mondhatjuk, hogy levelében mindössze egyetlen hírértékkel bíró fejleményről számol be: arról, hogy örült egy izraeli áldozat halálának.
Bizonyára lesznek olvasói között olyanok, akiket meglep szellemi és lelki fejlődésének ez az új mozzanata.
A KDNP-Mazsihisz tárgyalások szánalmas végjátéka
barikad.hu, 2008. augusztus 8.
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke zártkörű tárgyalást folytatott Zoltai Gusztávval, a Mazsihisz ügyvezető igazgatójával. A találkozó enyhén szólva nem nyerte el a szélsőjobb tetszését. A Mazsihisz-t persze nem muszáj szeretni, ahogy a KDNP-t sem, de mégiscsak túlzás azt állítani, hogy az előbbi rendszeresen belegázol a magyarság nemzeti értékeibe.
„Vannak olyan találkozók, tárgyalások, amelyeket a szakma win-win (azaz nyertes-nyertes) üzletnek nevez. Ez a KDNP-Mazsihisz találkozó azonban "lúzer-lúzer találkozó" fogalmának megteremtéséhez adott apropót. A KDNP, ahogy azt korábban is megírtuk, teljesen elhiteltelenítette magát azzal, hogy a magyarság nemzeti értékeibe rendszeresen belegázoló Mazsihisz-szel egy asztalhoz ült. A Mazsihisz meg nevetségessé vált ezzel az utólagos handabandázással. Ha egy asztalhoz ül a KDNP-n keresztül a Fidesz-szel, (mert most nekik áll a zászló) akiket még néhány hete »nácizott«, akkor ne csodálkozzon, ha felrakják a kolompot a nyakába.”
Jack Corn: Őszintén a holokausztról
Barikad.hu, 2008. április 14.
A holokauszt tagadóival, relativizálóival vitatkozni nagyjából annyira érdemes, mint a gravitáció létezését megkérdőjelezőkkel. Mivel azonban a Barikád „jeles” szerzőjének köszönhetően az olvasók sokadszorra is bepillantást nyerhetnek „a hazug és erkölcstelen holokauszt-ipar eddig (értsd: nyilván folyt. köv. – a szerk) nyilvánosságra került sötét titkaira”, kénytelenek vagyunk foglalkozni vele. Mert megérdemli. Egyetlen bekezdés azonban alighanem elég lesz, hiszen a cikk tulajdonképpen egyéb „jeles” szerzők idevágó idézeteinek összeollózása, illetve a történelem meglehetősen sajátos szemszögből való újraírása.
„(…) a zsidók a történteket meghamisítva, felnagyítva, vagy ahol kell elhallgatva, lekicsinyítve, a saját szájízük szerint erőszakolják rá a világra. (…) ideológiai, sőt törvényi fegyvert szegeznek minden és mindenki mellének, aki nem az általuk kitalált verziót fújja. (…) minden fronton hazudnak. (…) más népekben ellenszenvet keltenek maguk ellen, mert a zsidó szenvedést felnagyítják, újra és újra átírják és egyúttal lekicsinylik az egyéb népirtások áldozatainak szenvedését és megalázzák más vallású túlélők és/vagy családtagjainak az érzelmeit. (…) a soha véget nem érő kártérítések mohó kapzsiságával, módjával (…) a zsidó kárpótlás a holokauszt-iparral együtt egy zsarolásra szakosodott hónaljszagú bűnszövetkezetté alakult.”
Sebestyén András: Orbán Viktor és a zsidó kártya
barikad.hu, 2007. november 22.
A publicisztika írója szerint Orbán Viktor nemrégiben azzal az előre megfontolt szándékkal utazott az Egyesült Államokba - ahol többek között Tom Lantossal is találkozott - hogy maga mögé állítsa az ottani zsidó lobbit. Mivel - úgymond - másokhoz hasonlóan állítólag rájött arra, hogy egyébként örökre elfelejtheti a miniszterelnökséget.
„Megpróbálja megnyerni az Egyesült Államok áldását, azon belül is a legerősebb lobbi, a zsidó lobbi rokonszenvét és támogatását. A nemzetközi klíma ehhez adott. (…) a Kaczynsky fivérek (…) mintát szolgáltattak a kormányra kerüléshez. Behódoltak az amerikai-izraeli érdekeknek, katonákat küldtek Afganisztánba, Irakba, mindent megtettek, amit kellett, még „szívóztak” is egy kicsit az Unióval, cserébe szabad kezet kaptak a kommunisták elleni harchoz. A francia választások győztese is sokat köszönhet Amerika-barát nyilatkozatainak. Vagyis mi a recept? Ha egy erőteljesen megosztó politikai vezető vagy – Orbán, Sarkozy és a két Kaczynsky ilyen –, ne várj európai vezetőktől legitimitást, az mit sem ér. Menj el Amerikába, tégy hűségesküt, tartsd be a játékszabályokat és vedd át a királyságot.”
A szerző ezután eljátszik a gondolattal, hogy „a jobboldal belső megtisztulását megspórolva, amerikai-izraeli háton Orbán Viktor belovagol a miniszterelnöki székbe”, majd a hatalomért cserébe fizetendő ár nagysága miatt kezd aggodalmaskodni.
„Tom Lantosék nem fogják engedni a csiki-csukit. Ha Orbán Gyurcsány és az MSZP fejét szeretné, cserébe el kell majd taposnia a Magyar Gárdát. El kell felejteni (ha még nem történt meg) a magyar föld megmentését és a privatizáció feszegetését.”
Az amerikai-izraeli érdekek szokásos összemosása.
