2005. május 6.

A www.kettosallampolgarsag.hu nevű honlap elvileg a határon túl élő magyarok kettős állampolgárságát hivatott támogatni. Legalábbis ezt hinné a naiv szemlélő. Sajnos azonban a szájt, immár sokadik alkalommal bizonyítja, hogy a határon túli magyarok sorsa csak ürügy a számára, mindenekelőtt egy–egy jó kis zsidózásra. Május 6-án, az Élet Menetével kapcsolatban az jutott a t. szerkesztők eszébe, hogy aki „Ausch witzban hajlong, 3 millió magyartól ismét jogot tagad meg, mi az? – Csótány”. Legalábbis ez volt a cikk címe. Világos, aki fejet hajt Auschwitzban, az csak csótány lehet. A folytatás méltó a cím alpári hangneméhez:

Hír: Auschwitzban tegnap holokausztmegemlékezés volt. Ki nem találják miért. Nemzetközi Holokausztemléknap alkalmából, hihetetlen! Januárban ugyanott nemzetközi holokauszt-performansz volt magasrangú politikusrésztvevőkkel! Izgi. Közben idehaza meg, fő a változatosság, volt ugye holóemléknap, előtte gettómegemlékezés, baró. Előtte és utána, meg előte, és majd utána, meg előtte meg még utána különböző vidéki holokauszthappeningek, egész évben. Rövidesen megünneplik a szovjet hordák Európára özönlését, júniusban, vagy júliusban, vagy augusztusban, tökmindegy, rémlik, újabb országos jajgatás várható valami holóévforduló kapcsán, ne is próbáljuk összeszámolni.

Már követhetetlen, hogy évente hány különféle h.nap és megemlékezés tartatik, mindazonáltal keveseljük. Tűrhetetlen, hogy vannak napok, amikor a fasiszta átlagembernek nem jut eszébe a holokauszt.

Támogatjuk, sőt követeljük a heti és napi szertartás bevezetését, az óvodákban játékos holokausztnevelést, az iskolákban holokauszttantárgyat heti 6-8 órában, kötelező holokausztérettségit (történelem helyett), holokausztnapközit, holokausztfakultációt és szakkört, ja, és Ki tud többet a holokausztról országos vetélkedőt. Holokausztbűntudat nélkül nincs demokrácia! A fődíj egy Imre Kertész kötet+auschwitzi emléktúra. A jó tanulóknak holokausztösztöndíj. Fontos egyetemi stúdium kell legyen a holokausztönvizsgálat és önvád, valamint a holokauszt-önostorozás. A közgazdaságtudományi egyetemeken, pénzügyi főiskolákon elengedhetetlen a jóvátételi és kárpótlási pénzügyi ismeretek tantárgy bevezetése. A jogon az új kárpótlási és jóvétételi jogigények kutatása válhat divatos szakterületté.
Mindez csak onnan jutott eszünkbe, hogy a Lopcsány nevű senkiházi a holokausztbiznisz újabb rituáléján, Auschwitzban a magyarság nevében merészelt bocsánatot kérni olyasmiért, amit a magyarság nem követett el. Nemzetáruló kormánya közben alamizsnát próbál vetni 3 millió határon túli magyar elé az állampolgársági törvény felszínes módosításával. Mikor kér már egyszer bocsánatot Csótány a magyaroktól, mikor hozza szóba a magyarok holokausztját és máig tartó apartheidjét?

Tisztelt holokausztmegélhetésiek, nyugodtan szerkesszétek be az antiszemét közbeszéd legközelebbi kiadásába a következőt: nekünk éppen olyan fontos az úgynevezett zsidó holokauszt, mint nektek 800 ezer magyar gulágra deportálása, Recsk, Csurog és Zsablya, a kárpátaljai és erdélyi magyar holokauszt, az ávós és pufajkás apucikáitok és anyucikáitok tevékenysége. Épp annyira tiszteljük Imre Kertészt (ő mondta, hogy nem magyar, ne hazudjátok azt, hogy mi) amint ti Wass Albertet. Éppen annyira.

Aligha kell a fentieket részletesen kommentálnunk.

 

2005. április 21.

Lovas István újabb levelet írt, a címzett most éppen a gusztustalan keresőjéről elhíresült matula.hu. Az első, ami felzaklatja, hogy zsidónak nevezik, holott ő magát nem tartja annak. Már majdnem egyet is értünk felháborodásával, amikor kiderül, hogy ez csak akkor zavarja, ha róla van szó, másokat minden különösebb szemérem nélkül nevez zsidónak, függetlenül attól, hogy az illető minek vallja magát.

Először azzal, hogy rákerestem adatbázisukon a Népszava főszerkesztőjének vallására. Hatalmas betűkkel adta ki: „Németh Péter nem zsidó”. Áhá, mondtam. Majd beütöttem a lap néhány munkatársának nevét. Kiderült, hogy Sebes György sem az. És Szász István sem. Erre begépeltem az idézett hírt adó MTI főszerkesztőjének nevét, Vince Mátyást, akinek felesége Schweitzer főrabbi lánya. Mint köztudott, a rabbik arról híresek, hogy nem faji alapon házasodnak: ha már a Matula behozta a faji alapú perspektívát hazánkba . (…) Ezek szerint a lap Érvek – vélemények rovatának szerkesztőjétől, Révész Sándortól kezdve Tamás Ervinig, a lap szeretetre méltó motorjáig, nincs ott zsidó. Most már kezdtem megérteni az adatbázisukat körülvevő szeretetet, és tovább kutakodtam. Megvizsgáltam az Orbán Viktorról a „cigány származás” mítoszát tápláló lapokat is. Meg akik őt a legjobban gyűlölték, mint írásaikból kiderült. A Matula szerint a Viktor könyv nemes szerzője, Kende Péter nem zsidó. A 168 Óra című hetilap vezetője, Mester Ákos és helyettese, Bölcs István sem. Az MTV lopásért elítélt „ügyvédje”, Juszt László sem. Bauer Miklós, Mészáros Tamás és Avar János sem. A nap-keltés Gyárfás Tamás sem, ahogyan Aczél Endre és Pallagi Ferenc sem. A Soros-féle alapítvány vezére, Halmai Gábor sem az. Ahogyan Tom Lantos sem. És ha már politikusoknál tartunk, természetesen Bárándy Péter sem az, ahogyan az MSZP-s Szekeres sem. Sőt, a Mazsihisz félhivatalos történésze, Karsai László sem az, ahogyan Demszky Gábor sem. A matulás gyöngyszemek gyöngyszeme talán Salamon Berkowitz, a köztéri menórafinanszírozó, aki – mint a Magyar Nemzet címoldalán a múlt szombati címlapján láthattuk sábeszdeklis fényképét – több mint egy évtizede gyártja mindenfajta bírósági döntés ellenére illegálisan Traubi szódáját, ami a világon csak a matulás gójok országában történhet meg.
Az adatbázisnak tehát célja van. Ha célja van, akkor – gondoltam –, megnézem magam is, akinek a cikkeitől – mint dicsért meg egy, a másik oldalt jól ismerő, épp Brüsszelben járt barátom – „ezek naponta ikrát hánynak”. Lovas István zsidó, írta ki a Matula. Láttam magam előtt a főváros a matulás árjáit, ahogyan – Németh Imre földművelésügyi miniszter szavaival – örömükben a nyáluk csorog.

Ha Lovas a szabad identitásválasztás alapján nem tartja magát zsidónak, vajon más, hozzá hasonlóan, részben vagy egészben zsidó származásúaktól miért vitatja el a jogot? – tennénk fel a kérdést, ha Lovas István esetében volna esélye a logikának és a racionális érvelésnek.

 

2005. április 14.

Lovas István újabb levelét a magyar James Bondnak, Kozenkay Jenőnek címezte. Miután kifejezi szolidaritását a szerinte méltatlanul félresöpört Moszad-elmélet kitalálójával, továbbszövi az összeesküvés hálóját.

Csak Magyarországon történhet meg az, hogy a lényegtelenből ügyet kreáló médiakutyák úgy hallgatnak az ön roppant fontos vádjáról – „mintha valaki beintett volna” hallatszott ez vagy valami hasonló a mostani Vasárnapi Újságban, ahogyan a Kossuth Rádióban az önnel készült interjút a hangtárról meghallgattam -, vagyis arról, hogy Gyurcsány apparátusában egy ember koordinálja a Moszad javára a titkosügynöki listákkal való játékot és hogy a Somogyi Zoltán-féle Political Capital ennek a Moszad-akciónak az egyik végrehajtója.

Egy kis magyarellenesség után („Csak Magyarországon…”) másodszorra nehezményezi, hogy a Kozenkay által is bizonyíthatatlannak nevező blődségnek a honi sajtó nem szentel elég nagy figyelmet. (Holott a Magyar Nemzet, a HVG, a Népszabadság is ismertette az elméletet.) De Lovas most továbbmegy: már azt is tudni véli, hogy Gyurcsány Ferenc apparátusában van az összekötő, és Somogyi Zoltánt is ő irányítja. Erre tényleg csak annyit mondhatunk, hogy Lovas István pályát tévesztett. Annak, aki ennyi összeesküvés-elméletet tud kitalálni, kémregényeket kellene írnia.

 

2005. március 31.

Lovas István hetek óta hosszú levelekben magyarázkodik, hogy nem azonos az Arab News-nak levelet író Horkai Istvánnal, aki fontosnak tartotta tájékoztatni a szaúdi olvasókat arról, hogy Gyurcsány Ferenc szerint a szaúdi futballisták terroristák. Már rutinszerűen átugranánk újabb betűhalmazán, ha Lovas nem találna megint rejtett összefüggéseket. Horkairól eszébe jut a Népszabadság, a Népszabadságról pedig mi is? Íme!

Természetesen a rólam rutinszerűen hazudozó Népszabadság is, amely képes volt leírni azt, hogy engem az amerikai FBI köröz (most nyilván éppen Brüsszelben). A szakma „legjobbjának” e paragonját szintén intenzíven érdekelte a kérdés, vagyis az, hogy ki is Horkai. Hogy olvasóinak egyértelmű legyen, ki is lehet a szerző, sunyi írásának ezt a címet adta: „Lovas: nem vagyok Horkai”.

Ugyanarról a lapról van szó egyébként, amely eddig egyetlen sorral nem mutatott érdeklődést azon igen nagy horderejű vádról, amelyet egy volt elhárító hangoztatott még a televízióban is, és amely szerint a Somogyi Zoltán-féle Political Capital listázását és az egész listázási affért egy kormánytisztviselő az izraeli titkosszolgálat megrendelésére koordinálja a magyar titkosszolgálat meggyöngítése céljából.

Ehhez képest a www.nol.hu-n március 20-án ismertetik – méghozzá a Magyar Nemzet alapján – az unatkozó extitkosszolga elméletét – amelyet még a Fideszhez igen közel álló kollégája, Földi László is de facto őrültségnek titulált. Az ilyen aprócska tévedések, persze Lovastól megszokottak, ahogy az is, hogy előbb vagy utóbb még a dinoszauruszok kipusztulásának kapcsán is eljut odáig, hogy tulajdonképpen a zsidók tehetnek róla.

2005. március 21.

Ismét egy példa Lovas István sajátos lapszemlézési szokásaira. A zsidókkal kapcsolatos cikkek akkor érdemlik meg b. figyelmét, ha az alábbi három szempontnak eleget tesznek: a) minden forrás jó, még a kommunista is, b) ha teljesíti azt a kritériumot, hogy rossz színben tünteti fel a zsidókat, c) bőven elég csak azokat a részeket kiemelni és bemutatni a nagyérdeműnek, amelyek a zsidók ellen szólnak, a többi felesleges. A hiteles forrás jelen pillanatban a szélsőbaloldali The Nation című lap, ami egy harcias antikommunistától legalábbis érdekes állásfoglalás.

A baloldali amerikai hetilap hosszú cikkben írja le, hogy 2001. szeptember 11-e óta az amerikai egyetemeken meg akarják fojtani a szabad szellemet és a vitát. Az elsőrendű célpont azok a professzorok, akik Izraelt bírálják.

Lehet, hogy az eredeti szöveg is egyoldalú, de maga Lovas is elfelejt beszámolni néhány apróságról, mint például:

1.) 2000 óta az amerikai campusokon ugrásszerűen megnőtt a zsidók (nem csak izraeliek) ellen elkövetett fizikai bántalmazások, egyéb atrocitások száma. 2.) Rendszeresen bántalmaznak olyan oktatókat, diákokat, akik Izrael mellett mernek felszólalni.

3.) Arra is volt példa, hogy az egyetemi vezetés betiltott ilyen előadásokat, szimpatizáns-tüntetéseket, miközben a palesztin-párti megmozdulásokat csak ritkán.

4.) Ezért az amerikai egyetemeken felvették a harcot az antiszemitizmus és az Izrael-ellenes izgatásokkal szemben, és ennek során nyilván nem engednek bizonyos megnyilatkozásokat. Dióhéjban ennyi a történet, de Lovast mindebből csak egy dolog érdekli: az antiszemitizmus és az anticionizmus még mindig nem teljesen szalonképes. Pedig nagyon próbálkozik.

 

2005. február 26.

Lovas István minden olyan cikket megtalál a világsajtóban, amelyekben zsidókról és/vagy izraeliekről van szó. Gyurcsány Ferenc moszkvai látogatásával kapcsolatban is csak a www.fjc.ru beszámolója érdekelte, amely arról számolt be, hogy az orosz zsidó vezetők sürgették Gyurcsányt, hogy a zsidó közösségi vagyon visszaadására hozzanak megfelelő törvényeket. Hogy mindennek mi köze van a kettős állampolgársághoz, rejtély. Inkább nézzük a következő mondatot:

A Magyarországról származó Lazar sürgette Gyurcsányt, hogy Magyarországon további olyan törvényeket hozzanak, amelyek lehetővé teszik a zsidó közösségi vagyon visszaadását. A lap hozzáteszi, hogy Magyarországról 800.000 (jövőre már 8 millió lesz? – kettosallampolgarsag.hu kommentár) zsidót deportáltak.

Vagy Lazar, vagy az eseményről tudósító Internetes oldal közölt egy téves adatot, amit egyszerűen lehetett volna korrigálni, zárójelbe téve a pontos számot. Ehelyett, a kettosallampolgarsag.hu (?) rosszindulatot feltételez, és gyakorlatilag hazugsággal vádol. Ezáltal ők válnak rosszindulatúvá, és antiszemitává, mert azt sejtetik (főleg azzal, hogy elhagyják a holokauszt-áldozatok pontos, jelenleg ismert számát), hogy a zsidók tornázzák fel évről-évre magasabbra az áldozatok számát, és ha a 800.000 fős veszteség hazugság, akkor a 600.000 ezres szám is az.