Izrael újabb 14 palesztint ölt, köztük két gyermeket
jobbik.net, 2008. április 17.
Ha palesztin civilek, pláne kisgyerekek halnak meg egy izraeli légitámadásban, akkor az mindig „szándékos”. Ha viszont zsidók az áldozatok, függetlenül attól, hogy katonákról, vagy ártatlan civilekről van szó, akkor a „szabadságharcosok jogos ellenállásáról” beszélünk .
„Miközben Budapesten izraeli zászlók alatt menetelnek a magyarságot kollektíve rágalmazó, a holokausztot népünk halántékára fegyverként szorító ávós ivadékok és »keresztény« lakájaik, a számukra mintaállam Izrael (de annyira nem, hogy ott éljenek), újabb gyilkos támadásokat hajtott végre a zsidó állam által hatalmas gettóvá változtatott Gázai övezet ellen.”
Stoffán György: Olaszliszka, a’ la Maszihisz - Nyílt levél a Mazsihisz vezetőihez
jobbik.net, 2007. december 5.
A Mazsihisz döntésével, miszerint képviselői nem ülnek egy asztalhoz a köztársasági elnökkel, természetesen nem kell feltétlenül egyetérteni. De azért az sajátos lelkivilágról árulkodik, ha valaki egyenlőségjelet tesz egy visszautasított ebédmeghívás és egy gyilkosság közé.
„Nem kisebb bűnt követtek el saját fajtájuk ellen, mint a cigányok az emlékezetes és drámai olaszliszkai lincseléssel. Önök a Magyar Köztársaság elnökének meghívását utasították vissza, miközben szabadon ünneplik, mert Magyarországon szabadon, nyilvánosan ünnepelhetik (!) a korábban szigorúan családi körben ünnepelni szokás Hanukát, és csodálkoznak azon – a magyar nemzet szembeköpése után –, ha néhány magyar szirénával tiltakozik az Önök ünnepének nyilvános, már-már orrunkat pöckölgető szemtelenséggel megült hivalkodása miatt.”
A saját rögeszméinkbe könnyű belezavarodni. Más rögeszméibe pedig talán még könnyebb. Stoffán gondolatmenetéből legalábbis kimondottan nehéz megtalálni a kivezető utat.
„(...) Önök támadtak 1919-ben a Magyar Királyság, a magyar értékek, a keresztény egyházak, és a magyar hagyományok ellen úgy, hogy a zsidó nagytőke által támogatott Lenin eszmeiségét akarták rákényszeríteni Magyarországra, a megcsonkított nemzetre minden eszközt bevetve, köztük a tömeggyilkosság eszközét is. Amikor ezt a tényt, amely tagadhatatlan fölvetem, akkor elsősorban azzal védekeznek, hogy én egy megrögzött antiszemita vagyok, másrészt pedig, azzal, hogy az akkori terrorlegényeknek és vezetőiknek nem volt közük a valláshoz. Nos, ez a most visszautasított találkozónak viszont a vallási, egyházi problémák megtárgyalása lett volna a célja… Önök pedig politikát csináltak belőle, megfontolt szándékkal a világ előtt azt a képet festve a magyar Köztársasági Elnök Őexcellenciájáról, hogy – fasiszta… mint mindenki és minden, ami magyar.”
Végül Stoffán rátalál egy régen lejárt lemezre, amelynek legismertebb slágere az, hogy „valójában” a zsidóság gerjeszti az antiszemitizmust.
„Önök a legfőbb, antiszemitizmust generáló szervezet, s veszélyesebbek Önök, mint az Önök által szélsőjobboldalinak titulált, hazudott magyar szervezetek. Magyarellenességük határtalan, hiszen Pereszre hivatkozva meg kell állapítani, hogy Önök honfoglalni akaró elnyomók kívánnak lenni kisebbségként, s erre kiváló parlamenti partnereik vannak. Önök nem a magyar zsidóság vezetői, hanem egy lázító és ördögi szervezet, amely a magyar a nemzethez lojális zsidókra is veszélyt jelentenek. (…)
A szerző ezután nyílt fenyegetésbe csap át. Itt alighanem a „wishful thinking” jelenségnek lehetünk tanúi.
Ma Európában bármelyik pillanatban kialakulhat egy hasonló zsidóellenes hangulat, cselekménysorozat. Ezt pedig nem lehet majd féken tartani, mert ezt nem az Önök pénzemberei irányítják, mint a hitleri ámokfutást. (…) Sokszor tapasztaltuk, hogy a zsidó vezetők öntelt és magabiztos érzülete túlfeszítette a húrt és ebből mindig világégés, zsidóüldözés lett… Ma is ennek a sajnálatos lehetőségnek a szélén állunk.”
2005. december 13.
A „Rózsadombi Paktum” nevű urban legend Csurka István egyik kedvenc rémmeséje. Most egy olvasó jóvoltából a jobbik.net almos nevű szerzője is felfedezte a történetet, és rögvest felfedezésként közhírré is tette. Hiába, egy újszülöttnek minden vicc új.
Az interneten bukkantam rá, közkinccsé teszem, ha valaki nem ismerné...(T. Álmos: A paktum eredeti változata 1989-ből). Íme a PAKTUM, amelyről nem lehet beszélni. Ez volt írásom kiinduló pontja. Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást(…)
Az sajnos nem derül ki, hogy Révffy úr honnan tud arról, hogy kik és miről beszélgettek, cserébe megtudjuk, hogy kik vettek részt a találkozón.
Írását azzal kezdi, hogy 1989 március 15-én, míg hazánk népe az első szabad emlékezést tartotta, egy budai villában titkos tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkos szolgálat (sic) képviselője, a magyar római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban van.
Ehhez a Cion bölcsei … c. „örökbecsű” antiszemita alapművet, vagy a Rajk-László elleni konstruált perben szereplő csőszkunyhós találkozás koncepcióját is alulmúló zagyvasághoz sokat nem lehet és nem is kell hozzáfűzni. Viszont annál érdekesebb az állítólagos egyezmény tartalma.
(…) 11. / Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása. 12. / A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása. (…) 20. / Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
El lehetne mélázni a többi, fent nem ismertetett pont kapcsán is, de mi inkább csak egy momentumot emelnénk ki. Jellemző az összeesküvés-elmélet kiagyalóira, hogy szerintük a zsidóellenes intézkedések elleni fellépés, valamint a magyar zsidóság kárpótlása magyarellenes összeesküvés. De itt nincs vége, ugyanis létezik egy "második paktum" is 2003-ból, amelyben ki tudja, miért, de ismét szerepel a szovjet csapatok kivonása, és a Szovjetunióval való jó kapcsolat – talán az összeesküvők elfelejtették, hogy a szovjet csapatokat egyszer már parancsukra kivonták, és hogy a Szovjetunió is megszűnt. Ezen felül:
(…) 3. EU-alárendeltként (tagországként) Izrael és az USA minden világgyarmatosítást szorgalmazó tevékenységének támogatása. (…) 4. Mindennemű olyan tevékenység megakadályozása, amely a cionista diktatúra megdöntésére (…). 11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása. 11. Minden anticionista szervezkedést, megnyilatkozást, megmozdulást antiszemitaként feltüntetve gyűlöletkeltővé kell minősíteni, és a résztvevőket ez alapján példás szigorral kell elítélni. 12. A jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása. 12. Meg kell akadályozni minden olyan társadalmi szervezet és párt létrejöttét, amely a cionista diktatúra megdöntését célozza alapító okirata szerint, és meg kell szüntetni - alapító okiratában foglaltaktól függetlenül -, ha tevékenysége a cionista diktatúra megdöntésére irányul (…) 18. A cionista diktatúra az átmentett VIP-tagokon keresztül gyakorolja politikai befolyását Magyarországon. Minde n, a magyar nemzeti érdekek cionista érdekek fölé helyezését célzó tevékenységet, hagyományápolást és történelemkutatást meg kell tiltani, ami a magyarság elfogadott eredetét és vallását vonja kétségbe. (…). 20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért. 20. Magyarország be- és visszafogadja és az EU-Alkotmány "harmadik országbeliek" letelepedésére vonatkozó törvényei szerint ad jogot a zsidóságnak arra, hogy Magyarországot, mint államalapító, hazájának tekintsék. Budapest, Rózsadomb, 1989. március 15. Budapest 2003. május 28-a és július 9-e között Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, KGB, Zoltai Gusztáv (MaZsiHisz), CIA
Felhívnánk olvasóink figyelmét a válogatott sületlenségekre, különös tekintettel arra, hogy a dokumentum szerint 2003-ban létezett a Szovjetunió és élt Antall József. Az egészre felesleges volna szót vesztegetnünk, ha ott szerepelne, ahová való: egy vicclapban.
2005. november 23.
A www.jobbik.net eddig sem igényességéről, jóindulatáról és igazságszeretetéről volt híres, de a régi, szép nevet viselő Ébredő Magyar nevű szerzője tovább öregbítette a honlap jó hírnevét (Hol vagy, Endre király?). A történelemmel láthatóan hadilábon álló szerző annyi antiszemita, történelmi és nyelvi zagyvaságot hordott össze, hogy csak néhány szemelvényt emelünk ki, a többitől megkíméljük az olvasót.
Ennek az igen lassú folyamatnak okozataként juthatott el Magyarország oda, hogy jelenleg a világ egyik, zsidók által legsűrűbben lakott államává vált. Éltek persze már a 900-as években, tehát Árpád Nagyfejedelmünk regnálása alatt is, de ekkor csak kisebb szórványokban.
Zsidók a római kor óta élnek Magyarországon, és a 14-16. században hol befogadott, hol kiűzött zsidóknak semmi köze a mai állapotokhoz, tekintettel a későbbi Habsburg-uralkodók politikájára. Az pedig, hogy Magyarország ma a „világ egyik, zsidók által legsűrűbben lakott állama”, a hét vicce kategóriájában is bukásra van ítélve.
Amikor aztán az 1600-as évek végén a török kiszorult az országból, akkor nyugati irányból, elsősorban az osztrák tartományokból nyomulni kezdtek a munkát alaposan kerülő zsidók.
Mi eddig úgy tudtuk, hogy főként a magyar zsidók foglalkoztak a gazdasági ügyekkel, forgalmazták külhonban péládul a tokajit, és járták házalva heteken-hónapokon át az országot, kielégítve a kiskereskedelmi igényeket.
Később az 1800-as években a zsidók - elsősorban Halics - ismertebb nevén Galicia területéről ellepték főleg az ország keleti területeit a sáska módjára beözönlő, ún. keleti zsidók. Ekkor irja (sic) Kossuth Lajos, aki maga is kiválóan ismerte a zempléni megyei viszonyokat: "........Egész helységeket tudok, hol a szegény, földmívelő nép nem magának, de a kortsmáros 'sidónak szánt, vet, arat. Ezen néptipusnak, kit vallásának különössége századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel, kiknek közepette, mint a növény tápláló nedvét elvonó gomba él, egybeolvadott vagy a nationalizmushoz csak egy gondolattal is közeledett volna......."
Az a rossz hírünk – legalábbis az antiszemitáknak –, hogy az ilyen idézetek Kossuth munkásságának kisebb részét képviselik. Érdekes módon, az antiszemita irodalom mindig elfeledkezik az 1848 márciusában a zsidók mellett kiálló, és a szabadságharc során, illetve után a zsidók helytállását méltató Kossuthról. Nem is csoda, hiszen ezekkel a szavakkal Kossuth de facto elismeri, hogy a fenti idézete téves, ugyanis a zsidók annak ellenére vettek részt nagy (hogy az antiszemita nyelvezetet használjuk: létszámukat meghaladó) arányban a forradalomban, hogy bármiféle polgár emancipációban is reménykedhettek volna (s azt csak a szabadságharc utolsó napjaiban kapták meg). Vagyis sokkal inkább „közeledtek” a magyar nacionalizmushoz, mint bármely más nemzetiség. És ezt Kossuth látta és elismerte – szemben azokkal, akik kiforgatják szavait.
A "dicsőséges" Tanácsköztársaság kikiáltásában előkelő szerepet kapott "Az Est" című lap, kétségtelen tehetséges szerzőivel meg tudta hódítani a magyar közönség (főleg a kávéházakban lebzselő, ingyenélő zsidóság) jórészét .
A Tanácsköztársaság előkészítésében sokan, és sok indokkal vettek részt. Mivel itt újra felbukkan a „munkától irtózó zsidó” imágója, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy szerzőnk soha nem hallott még a zsidó kereskedőkről, kézművesekről, akiknek aligha volt idejük arra, hogy a kávéházakban lebzseljenek.
Tulajdonképpen a gyászos végű Trianon döbbentette rá a magyarokat, hogy szinte már késő! az 1945-ös és 56-os erőfeszítéseink is sorra elbuktak.
Kódoljuk a mondatot: Trianon oka nem a nemzetiségek elszakadási politikája, 1956-é nem a szovjet túlerő. Hogy az 1945-ös „erőfeszítéseken” mit ért, nem firtatnánk (tartunk tőle, hogy a nyilasterrort), de hogy ennek bukását is az amúgy életéért küzdő zsidóknak tulajdonítja, elég sokatmondó.
Kiemelten hangsúlyozom: nincs semmi baj azokkal a zsidó honfitársainkkal, akik integrálódtak, nekem is van jó néhány ilyen ismerősöm, sőt barátom is. Ezeket a derék, dolgos embereket igenis: becsüljük meg. Mint ahogy a haláltáborokban szenvedett magyar és valamennyi nemzetiségi honfitársainknak is tisztelet jár ki.
Az előzményekre tekintettel elég nehéz elhinni, hogy a többi antiszemitához hasonlóan „még zsidó baráttal” is rendelkező szerző túlzottan becsülné „integrálódó” zsidó honfitársait, ugyanis akkor a magyarországi zsidóság mintegy 95 százalékát kellene becsülnie, és akkor nem írta volna le az eddigi sületlenségeket.
Egyformán valamennyi magyar testvérünknek, mégpedig nemzetiségi hovatartozás nélkül. Ezért arra biztatom valamennyi magyar honfitársamat, testvéremet: amikor a holokauszt szót hallják, bátran kérdezzenek rá: "melyik nép szörnyű holokausztjára tetszik gondolni?" (Czékus Jób)
Mi pedig a visszakérdezésre bíztatnánk: hányszor fordult elő (hogy zsidók, vagy nem zsidók) deklaráltan a magyar nemzet tagjaink elpusztítására készültek, számba vettek, és legyilkolásra szántak minden magyart, a csecsemőtől az aggastyánig?
2005. október 26.
A Mazsihisz a Magyar Nemzet információi szerint intézkedési tervet készített (valószínűleg a kormány által kidolgozott) válságterv alapján arra az esetre, ha a madárinfluenza emberről emberre is terjedő változata járványt okozna. Erre valószínűleg a madárinfluenza okozta hisztéria miatt került sor, bár járvány esetén minden egyház karitatív szervezete kidolgozna valamiféle hasonló tervet.
A magyar szélsőjobbnak ismét nem a logikus magyarázat jutott eszébe, hanem az, hogy „a zsidók” tudnak valamit, és szándékosan titkolják. A legsötétebb középkori babonát idéző ostobaság akár mosolyogtató is lehetne, hiszen azt feltételezik, hogy bárki befolyásolni tudná a vírus viselkedését. De ha arra gondolunk, hogy az antiszemita irodalom a legkomolyabban hitte és hiszi, hogy a zsidók terjesztették a pestist, a kolerát, akkor már arra kell gondolnunk, hogy a harasoft nevű szerző komolyan hisz a legújabb zagyvaságban.
Legalább 300 sírhely elkülönítésére szólította fel a Kozma utcai izraelita temető intézményét Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója egy esetleges járvány esetére. A zsidó szervezet részletes intézkedési tervet dolgozott ki állami felkérésekre, rendelkezésekre hivatkozva. A keresztény egyházakhoz nem érkezett állami rendelkezés.
Szerkesztő megjegyzése: A zsidók tudnak valamit. A számarányukhoz mérten a 300 sírhely hatalmas járványt jelenthet! Ők megkapták a jelzést ezek szerint, hogy mire készüljenek föl. Nem kéne esetleg ezzel a sok hülye gojjal is közölni?
Kedves szerző, hogy lássa, kivel van dolga, megsúgjuk Önnek, hogyan lehet a madárinfluenza ellen védekezni: szükség van egy nyúllábra, ami megvéd a vírustól és a babonától is.
www.jobbik.net
A honlap szerkesztői úgy gondolták, hogy a zsidó újévet (egy Amidala nevezetű félművelt szerző segítségével) zsidózással köszöntik: lásd A beszivárgás című szöveget. A cikknek nevezett betűhalmaz az antiszemiták és a szélsőjobb szokásos agymenését ismétli: a zsidók mindenhová betelepülnek, és az őslakosság fölé kerekedve átveszik a hatalmat, ez történik most hazánkban is, tehát éberség, elvtársak.
Sokkal ijesztőbb azonban a mai Budapesti helyzet. Ezres nagyságrendben vásárolnak Izraeli állampolgárok ingatlanokat a fővárosunkban és környékén. A politikába már beszivárogtak az SZDSZ révén és támogatottságukat meghaladó mértékben érvényesítették akaratukat a kormányzásban is. Most megint hatalomra kerülhetnek, ami ismét szabad kezet ad a betelepítési politikájuk lefolytatásához.
Magyarországon különféle okokból elég sok külföldi vásárol lakást, főként osztrákok és németek. És persze izraeliek is. A lakásvásárlás azonban nem egyenlő az állampolgársággal, így a lakástulajdonosnak (különösen, ha nem uniós állam polgára) túl sok befolyása nem lehet. De ami igazán érdekes, az utolsó mondat: „ most megint hatalomra kerültek”. Kérdésünk: mikor kerültek „a” zsidók hatalomra Magyarországon? És vajh' mi erre a bizonyíték? A numerus clausus, vagy a soá? Ha valóban a zsidók voltak hatalmon, akkor miért nem akadályozták meg?
Persze ne legyünk naivak, és ne higgyük, hogy az antiszemitákat meg lehet győzni. Figyeljük az alábbi sorokat, melyekből megtudhatjuk, hogy a sumérok (szerzőnk szerint: sumirok) virágzó birodalmát is a zsidók tették tönkre. De ne féljen a nyájas olvasó, Amidala előáll a nagyágyúval, a bibliai bizonyítékokkal:
Egyiptomban (sic!) a Biblia szerint Jákób legkisebb fia József, mint eladott rabszolga tette be először a lábát, később, mikor már jól folyt a dolga, a zsidó törvények értelmében, - utána húzta a másik lábát is és 70 lelket számláló törzsét magához hívta, akik lassanként utána szivárogtak. (Mózes I. könyve 46. rész 27. pont, V. könyv 10. rész 22. pont, "70 lelkekkel mentek be Egyiptomba") (…)
Elszaporodtak, az őslakossággal nem keveredtek, úgy mint később az egész világon, különleges vallásszerű politikai és társadalmi törvényeik szerint éltek – és bár Egyiptom alattvalói voltak, nem idomultak át az ország népéhez, szokásaihoz és törvényeihez, hanem már ott is külön szervezetet képeztek és élték külön állami életüket az államban. Emellett azonban a "beszivárgás" elvét fenntartva az ország minden intézményébe bevették magukat s ahová a lábukat betették, ott saját embereikkel nemsokára elszaporodva észrevétlenül kiszorították a benszülött (sic!) őslakosságot. Befolyásuk így az egész országra mindinkább elhatalmasodott. Ennek következtében az egyiptomiak, a faji és nemzeti öntudatot teljesen szem elől tévesztve s talán a türelmesség jelszavát is félreismerve, néhány évszázad múlva azt vették észre, hogy nem urai többé saját országuknak. Nem az egyiptomi ősi műveltség alakította át magához a beszivárgott idegeneket, hanem ezek ütöttek rést minden régi, nemzeti intézményen. Még az ősi vallásukat is megrontották s az egyiptomiak Baal-Astarte-Szulok istennek kezdtek polgárjogot nyerni. Egész városok jutottak zsidó törzsek birtokába. A XVIII. dinasztiával pedig Krisztus előtt a XIII. században már zsidó származású család jutott Egyiptom trónjára.
Ennyire juttatta 430 esztendő alatt a beszivárgó zsidó Egyiptomot a nép jámborsága, a dinasztiák és a kormányok jóindulatú hiszékenysége folytán. Ekkor már nem maradt más választásuk, mint a kor szokásainak és erkölcseinek megfelelő legradikálisabb eszközhöz – az összes zsidó kivégzéséhez – folyamodni.
A zsidók értesülve a Fáraó kegyetlen, de végső kényszerhelyzetben kiadott parancsáról, Észak-Egyiptomban gyülekeztek. A benszülött (sic!) egyiptomiaktól ellopták az összes arany, ezüst, bársony, selyem értékeiket és elhagyták az országot. Sakeré társfáraó-hadvezér vette őket üldözőbe Echnaton parancsára és a Vörös-tenger partján utol is érte őket. A többit már mindenki ismerheti a Bibliából. Az egyiptomi sereg nagy része elpusztult, ami valószínűleg a tenger apály- és dagályával lehet összefüggésben. A zsidók ez után a menekülés után jutottak el kb. a Krisztus előtti XIV. század végén Palesztinába.
A perzsák is áldozatul estek a zsidó beszivárgásnak. A világtörténelem legnagyobb népírtásáról (sic!) a zsidók azóta is ünneppel emlékeznek meg. De ott nem áldozatok voltak, hanem vérengző gyilkosok. Az eseményt mi holocaustnak neveznénk, ők purim ünnepének titulálják.
Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: jámbor egyiptomiak (de akkor kik háborúztak?), zsidó fáraódinasztia, és mindent átszövő zsidó befolyás, amely arra azonban képtelen, hogy megakadályozza a kiirtásukra szőtt kísérletet. Vagy esetleg magukat akarták kiirtani. Van itt zsidók által elkövetett népirtás, értsd népirtás/holokauszt. Ellenben a szerző – minő meglepetés – elfelejti közölni a többi bibliai részletet, például azt, hogy József nélkül éhhalált halt volna a nép, hogy a fáraó nem engedte el a népet, vagy azt, hogy a perzsa Hámán készült népirtásra („holokausztra”, hogy a szerző is elégedett legyen), és hogy a Biblia szerint a zsidók önvédelemre kaptak engedélyt, vagyis a „népirtásra” harc közben került sor. Elfelejti a történelmi tényeket is: az egyiptomiak harciasságát, a népvándorlási hullámot, melybe a héberek egyiptomi tartózkodása is beleillik, valamint azt, hogy a kutatások szerint nem a héber nép volt ezek között az egyetlen, amely összetűzésbe került Egyiptommal. Két lehetőség van: az egyik, hogy a szerző nem olvasta a Bibliát – ez esetben nem ártana, ha pótolná. A másik lehetőség, hogy olvasta, csak a memóriája kicsit szelektív. Mi ez utóbbira gyanakszunk.
Majd egy gyors ugrás, és már itt a huszadik század, néhány mondatban összefoglalva:
A modern, XIX. és XX. században, jónéhány ország védte magát törvényekkel a nagy számú zsidó betelepülő ellen. USA, Anglia is hozott új törvényeket vagy szigorított a régieken. Sajnos hiába. A II. világháború szörnyű holocaustját nem sikerült megakadályozni. A Lengyelországi progromok (itt éltek Európában, a legnagyobb számban zsidók) már előre vetítették a XX. századi tragédiát. Az onnan nagy számban elüldözött zsidó betelepülése Porosz (sic) földre, néhány évtized alatt olyan feszültséget okozott ami felerősítette a történelem során mindenkor jelenlévő antiszemitizmust. De hazudik az aki azt mondja, hogy a zsidók nem tehetnek erről és őket mindig csak áldozatnak állítja be.
Ehhez a zagyvasághoz csak annyit fűznénk hozzá, hogy Amidala ismét elfelejt egy apróságot, hogy több ízben (például a középkori Lengyelországba) behívták a zsidókat. Az viszont igazi magas labda, hogy az írógépelés alatt forrásként, vagy eredeti megjelenésként a mariaorszaga.hu link van feltüntetve. Tudják, Mária annak a zsidó Jézusnak a zsidó édesanyja, aki egy, a judaizmuson alapuló vallást hozott létre, mely „beszivárgott” egész Európába, majd „továbbterjedt”, és a régi, pogány vallások „fölé” kerekedett.
2005. szeptember 20.
A jobbik.net szerzői egy nekrológnak álcázott gúnyiratot adtak közre Simon Wiesenthal halálának apropóján. Az „admin” nevű szerző által összehozott „szöveg” ellen az a fő kifogásunk, hogy nekrológnak álcázza magát. Nem kötelező senkiről sem nekrológot írni, de ha valaki ilyenre vállalkozik, az tartsa be az alapvető szabályokat – vagy pedig ne álcázza írását nekrológnak. Az alábbi szöveg ugyanis nemcsak a halottgyalázás fogalmát meríti ki, hanem a nekrológ műfaját is megszentségteleníti. Már a cím is kellőképpen ízléstelen: Simon eltávozott az örök (náci)vadászmezőkre – 2005. szeptember 20.) Ezek után a folytatás sem meglepetés.
96 éves korában elhunyt a fáradhatatlan nácivadász, Simon Wiesenthal. A hőst bécsi otthonában, álmában érte a halál. (Emléked azonban örök, óh Simon). S.W. küzdelmes élete során háromezer náci háborús bűnöst juttatott a megérdemelt siralomházba.
Bár a szerző hősként emlegeti Wiesenthalt, és láthatóan a náci bűnösök sorsát is megérdemeltnek tartja, a zárójeles megjegyzés pikírtsége mindezt zárójelbe helyezi, és ellenkező értelművé teszi.
A hős nácivadász 1908-ban, népes zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot. Legalábbis erre utal, hogy 89 rokonát vesztette el a holocaustban. A traumán azonban sikerült túltennie magát, és hősi igazságosztó misszióba kezdett.
Ugyanez vonatkozik erre a szakaszra is. Honnan veszi „admin”, hogy Wiesenthalnak „sikerült túltennie magát a traumán”, s hogy a náci háborús bűnösök utáni hajsza nem a trauma következménye?
Mint köztudott, Eichmann a Gestapo zsidókkal foglalkozó osztályát vezette a háború alatt, ami miatt felelősnek találtatott az Endlösung kitervelésében. Pfuj.
A „pfuj” szócska alkalmazása, és a „felelősnek találtatott” kifejezés arra utal, hogy Eichmann a szerző olvasatában mégsem volt felelős, mi több, talán ártatlanul is ítélték halálra.
Sasszemével lecsapott az agg bűnösökre, akiket katétereiknél fogva rángatott bíróság elé.
Félreértések elkerülése végett: 1977-ben a náci háborús bűnösök jelentős része még nem volt oly „agg”. Legalábbis semmivel sem volt idősebb azon egykori kommunista funkcionáriusoknál, akiket viszont bizonyára minden további nélkül bíróság elé idéztetne a szerző, és az írásának helyet adó honlap mögött álló emberek – tekintet nélkül a bűnösök életkorára és egészségi állapotára. A nemzetközi jog egyébként a háborús bűnök és emberiségellenes cselekmények esetén azok el nem évülését szavatolja – minden bizonnyal helyesen, még ha a televízió képernyőjén megjelenő elaggott elkövetők megpillantása olykor szánalmat is ébreszt. Tetteik felsorolása azonban mégiscsak meggyőz arról, hogy a pereket, ha mégoly későn is, de le kell folytatni ellenük, akár náci, akár sztálinista gyilkosok.
2001-ben Wiesenthal visszavonult. A zászlót szervezetének lánglelkű ifjai vitték tovább, akik 2004-ben meghirdették az „Utolsó esély”-programot, a még megmaradt náci bűnösök kézre kerítése céljából. A küldetés sikeres volt. Az igazságra, és tízezer dolláros jutalomra éhezők tömegei segítették őket a munkában, akik egymást taposva adtak hírt a tolókocsikkal kereket oldó, prosztatagondokkal küzdő gyilkosokról, többek közt az Ausztráliában rejtőző egykori nyilas gazemberről, Magyarország szégyenéről, Zentai pfuj Károlyról.
Az „Utolsó esély” elnevezésű akciót lehet helyeselni, lehet támadni. Lehet azt mondani, hogy az egykori bűnösök már inkább szánalmat keltenek. Egyet nem lehet: semmisnek tekinteni az általuk elkövetett bűnöket, és koruk miatt erkölcsileg felmenteni őket, amint előző kommentárunkban már jeleztük
Marvin Hier bécsi főrabbi szavai szerint: „Amikor 1945-ben véget ért a holocaust, az egész világ megfeledkezett a történtekről. Ő volt egyedül, aki emlékezni akart…” Wiesenthal nagyságára utal, hogy nem elégedett meg az emlékezéssel. Ő emlékeztetett is. Teljes sikerrel. Küzdelmes életének hála, a gyalázatos holocaust emléke tovább él, és újra meg újra fájón sajog a szívekben. Az ifjak pedig megtisztult szívvel vizelhetnek gyilkos nagyapáik sírjára.
Azon kívül, hogy „admin” tudatlan, mert Marvin Hier nem bécsi főrabbi, csak rabbi és a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ alapítója és doyenje, más is furcsa mondataiban. Ugyanis van valami „megható” abban, hogy a szerző afölött sajnálkozik, hogy Wiesenthal tevékenysége miatt él tovább a holokauszt fájdalmas emléke. Miközben ugyanezen a lapon többen és többször azt rótták fel, hogy nem emlékszünk eléggé és eleget olyan tragédiákról, mint Trianon. Emiatt sajnos aligha hihető, hogy tényleg azért ellenzi a szerző a holokausztra való emlékezést, mert „sajog a szívekben”.
Wiesenthalt emberek milliói siratják. „Nincs szabadság, igazság nélkül - mondta egyszer a holocaust-mártírja. Szavait véssük mélyen szívünkbe. Egyszer még jól jöhet.
Igaz, jól jöhet. A szerző nem is sejti mennyire – különben nem írta volna le.
2005. augusztus 27.
Keresztes Lajosnál jobban csak a www.jobbik.net szerzőjét érdekli a „zsidó”, és az „izraeli” szavak előfordulása, ahogy ezt a következő, angolból fordított cikk is bizonyítja. A cikk azt az új izraeli törvényt taglalja az emberi jogokra hivatkozó felháborodással, amely megtiltja, hogy a gázai és ciszjordániai palesztinok egy izraeli arabbal kötött házasságuk után Izraelbe költözzenek, és állampolgárságot kapjanak. Természetesen a cikk nem foglalkozik azzal, hogy például kaphat-e szaúdi, iráni, vagy majdan palesztin állampolgárságot házassága révén egy izraeli, vagy csak Izraelnek kötelessége ellenséges érzelmű polgárokkal növelnie lakosságát. Cserébe viszont tudatlansággal, és teljes fogalmi kavarodással szolgál, az „arab”, a „palesztin”, az „izraeli” és az „izraelita” szavak teljesen újszerű használatával.
A tegnap, sebtében áterőszakolt új törvény szerint, izraeli állampolgárral való házasságkötés esetében, csak a palesztinok nem kaphatnak izraeli állampolgárságot és letelepedési, illetve tartózkodási engedélyt. Izraeli állampolgárral kötött házasság esetében, a palesztinokat kivéve, minden más nemzetiség tagja jogosult az izraeli állampolgárságra és a letelepedésre, illetve Izraelben való tartózkodásra. (…) Az új törvény értelmében, azok az izraeli arabok, akik Gázából vagy a nyugati partról származó palesztinnal kötnek házasságot, a megszállt területekre kell költözniük vagy a házastársaknak külön kell élniük. A törvény, a fenti házasságokból született gyermekeiket is érinti: 12 éves korukban ezeket a gyermekeket megfosztják az állampolgárságuktól és el kell hagyniuk Izrael területét.
Ezek után ismerteti az emberi jogi szervezetek, az izraeli arabok tiltakozását. Röviden beszámol az Izraelt fenyegető demográfiai és biztonsági problémákról is – csak a lényegről nem, jelesen arról, hogy ellenséges, az ország elpusztítására törekvő államok, nemzetek fiait, lányait sehol a világon nem szokták nemhogy állampolgársággal, de beutazási engedéllyel sem ellátni. Emlékeink szerint a második világháború idején viszonylag kevés amerikai és brit állampolgár kapott magyar állampolgárságot.
Ezután következnek azok a tragikomikus megnyilvánulások, amelyek azt bizonyítják, hogy a cikk írójának és/vagy fordítójának fogalma sincs a Közel-Keletről, és arról, hogy kik azok az arabok, palesztinok, izraeliták, izraeliek.
„Ez a törvény durván megkülönbözteti a palesztin származású izraelitákat és palesztin házastársukat" – mondta Hanny Megally, az Emberjogi Figyelő szóvivője. (…)
Korszakalkotó felfedezés tanúi vagyunk: a honlap szerzői és a fordító felfedezték a palesztin származású izraelitákat – már csak a Hamasz véleményét kellene megkérdezni. Lehet, hogy ennek fényében a gázai kivonulás is felesleges volt?
2005. július 9.
Nem kellett sokáig várni, és megtudhattuk, hogy a londoni merényletért (valamint a dinoszauruszok kipusztulásáért) is Izrael, azaz politikailag korrekt náci szóhasználattal a „cionisták” felelősek. Még jó, hogy Stoffán György kivételesen mélyre szántó írásában felnyitja a szemünket. (A cionista világ-terror, július 9)
Mert amit ma demokráciának neveznek, az cionista hatalmi erő-fitogtatás, a keresztényellenesség, a nemzetek ellen való törvénytelen fellépés, amit az USA, illetve az USA-t irányító cionizmus azaz, a szabadkőművesség irányít. Mindegy tehát, hogy kik és hol robbantanak, a felelősség egyedül a világ főcsendőréé, azaz George W. Bush-é, aki Hitlertől mindössze annyiban különbözik, hogy nem csak egy-két népet akar kiirtani, hanem a világ összes nemzetét rabszolgává igyekszik tenni a nemzetekből kiválasztott hazaárulók jól fizetett segítségével… (…) Ugyanis ezt a háborút nem az iszlám kezdte! Az amerikai főparancsnokság alá tartozó NATO kezdett hadműveletet független államok ellen (…) Amerikát és annak politikáját a cionista világhatalmi törekvés irányítja, amely nincs tekintettel népekre, nemzetekre, vallási és politikai elkötelezettségre, pluralizmusra, sőt az emberi élet sem számít, ha keresztezi azt a politikai erőltetett menetet, amely hamarosan lángba borítja a világot, s amelyet az USA vezetésével számos csatlós állam vezetése (nem népei!) is magáénak vall, követ és igazságosnak tart. (…) hős és demokratikus amerikai katonák válogatás nélkül kínozzák a civileket, akiket hadifogolyként, tárgyalás nélkül tartanak fogva koncentrációs táborokban, s ezek a „mélyen vallásos” és erkölcsös „keresztény” katonák az Iszlám Szent Könyvét, a Koránt is klozettpapírként húzzák le a fogolytáborok vécéin… de lelkiismeret-furdalás nélkül rabolják ki a Nemzeti Múzeumot… (…)
Ennyi ízelítőül az első részből. Különösen megragadó a „keresztényellenes” USA képe, valamint a kirabolt Nemzeti Múzeum legendája (amit már az amerikaiak érkezése előtt kirámoltak), és felháborodása az állítólag meggyalázott Koránok ügyében. Az utóbbi különösen annak fényében hiteles, hogy a muszlim országokban meggyalázott (be sem engedett) bibliák, felgyújtott templomok, hitük miatt kivégzett, börtönbe zárt keresztények, zsidók sorsa nem foglalkoztatja a „mélyen keresztény” Stoffánt. Amire még felhívnánk a figyelmet: mélységes tudatlansága a különféle fogalmakkal, történelmi ismeretekkel kapcsolatban (guantanamói „koncentrációs tábor”, „cionizmus, szabadkőművesség”. Vagy éppen az utalás a NATO által kezdett háborúra, ami nem tudni, hogy mit takar. A bosnyákok megmentését, amiért inkább köszönet járna, vagy az afganisztáni háború, amit bizony muszlim támadás előzött meg? Így vagy úgy, Stofánnak kicsit tanulmányoznia kellene a történelmet.
Európa vezetése ugyanazon célokat szolgálja, hiszen az Unió célja sem más, mint közös igába hajtani az európai nemzeteket, a jólét mézesmadzagjának húzogatásával, amely madzagról a méz hiányzik, de a hurok ott van. Ez a társulat a cionista világkormány előhírnöke, a világhatalom létrehozásának egyik szervezete csupán.
A második résztől bontakozik ki az írás (inkább: írógépelés) dekódolható üzenete: mindenki, akit nem szeretünk, a cionizmus zsoldosa. Nem túl eredeti, de menjünk tovább!
Ugyanis Isten nevében és az emberi egyenlőség eszméje alapján nem lehet ölni, népeket megsemmisíteni sem keresztényként, sem mohamedánként. Erre csak az erkölcs nélküli, embertelen, és a fasizmussal egyenlő nemzetközi cionizmus ad felhatalmazást. (…) Két dolog viszont hiányzik a mai világpolitikából: az azonos mérce és az igazságszolgáltatás. Ha ugyanis e két dolog megvolna, úgy a világ mai vezetői vagy kötélen száradnának, vagy börtönben ülnének közösen az iszlám fundamentalistákkal… bűneik súlyától függően. Mert Hitler, Bush, az al-Khaida vagy Sharon között semmi különbség nincsen!
Ha valaki nem ismeri a cionizmus történetét, céljait, az nem baj, de ne dicsekedjen vele. Hogy nem tudja, mi a fasizmus – nos, ez már kellemetlenebb, de mi nem kívánunk sokat. Olyannyira, hogy azt sem kívánjuk a „szakértőtől”, hogy tudja: a muszlimok nem szeretik, ha mohamedánnak hívják őket, mert ez a bálványimádás érzetét kelti – tehát, hogy Mohamedet tisztelnék Allah helyet. Az viszont, hogy miközben egy olyan honlapra ír, amely azt állítja, hogy büszkén felvállalja a magyar nemzeti érzést, s eközben ezt az érzést a zsidóktól megtagadja; s amit egyik oldalon erkölcsösnek, sőt kötelezőnek tart, azt a másik oldalon embertelennek és erkölcstelennek, az bizony már több, mint tudatlanság. Ahogy az is, hogy képes egy oldalra állítani Hitlert és Saront (valamint Bush-t és az al-Kaidát).
Számomra egyformán megrázó a véres iraki képsor, a londoni robbantás képei… a Kozma utcai vagy bármelyik falusi temető ledöntött kövei, a határon túli magyarverésekről szóló hírek és képek. Egyformán, mert embertelenségről, hittelenségről, aljasságról, hazugságokról, a cionizmus térhódításáról, a szabadkőművesek leplezetlenül arcátlan, cinikus hatalomvágyáról és a szeretetlenségről szólnak. Isten ellen szólnak. Istennel azonban nem lehet büntetlenül hadakozni!
A betűhalmaz láttán sajnos mi nem vagyunk biztosak abban, hogy a felsorolt események tényleg megrázzák-e a szerzőt. Különösen a második mondat miatt. Szerintünk nem a cionizmus szinonim a szeretetlenséggel, és az Isten elleni harccal, hanem az az álláspont, mely cionizmus címszó alatt uszít a zsidóság ellen.
2005. június 16.
A www.jobbik.net található írások szerzőinek nem igazán sikerül úgy foglalkoznia Trianonnal, a kettős állampolgárság kérdéseivel, hogy ne zsidózzanak egy kicsit. Pedig egyszer, a változatosság kedvéért, megpróbálhatnák ezeket a tragédiákat, sérelmeket úgy tárgyalni, hogy ne tűnjenek antiszemitának – igaz, akkor összeomlana a világképük, hiszen arról kellene beszélni, hogy mindezek a tragédiák ténylegesen miért következtek be. Az első írás ( Mintha csak egy tragédia lenne, június. 16) a Trianon-oktatást hiányolja, de ezt „feltétlenül” párhuzamba kell állítania a holokausztoktatással kapcsolatos programokkal.
Az átlag magyar diák alig tud valamit a magyarságot érintő sorstragédiákról, fekete folt számára Trianon, és még véletlenül sem tudja felsorolni az I. és II. világháború hazánkat érintő fontosabb állomásait, s csak halvány sejtelme lehet doni hómezőkön elpusztított magyar katonák hősi erőfeszítéséről, ám a hazai oktatáspolitika nem erre a kérdéskörre helyezi a hangsúlyt. Egy hazai kisebbség múlt századi megpróbáltatásairól, szenvedéséről viszont nincs olyan nap, hogy ne esne szó valamilyen formában. A holokausztkérdést szinte az élet minden területén napirenden tartják.
Holokauszt oktatási csomagot juttatott el a középiskolákba a Történelemtanárok Egylete (TTE) két másik szervezettel közösen. Az oktatási csomag a Hannah Arendt Egyesület, a Shoah Túlélői Vizuális Történelem Alapítvány és a Történelemtanárok Egylete összefogásával készült. Az Oktatási Minisztérium és a Task Force for International Cooperation támogatásával jut el a magyarországi középiskolákba.
Azzal az ürüggyel, hogy a magyar diákok keveset tudnak Trianonról, a Donnál történtekről, a szerző rosszhiszeműen a holokauszt-oktatást támadja. Nos, ahogy a fent említett szervezetek elkészítették az említett anyagot, úgy Trianonnal kapcsolatban is el lehetne készíteni hasonlót. Hogy ezt eddig nem tették meg, nem igazolja az olyan kijelentéseket, hogy „e gy hazai kisebbség múlt századi megpróbáltatásairól, szenvedéséről viszont nincs olyan nap, hogy ne esne szó valamilyen formában”, különösen úgy, hogy a zsidóságot szembeállítja a magyarsággal, hiszen azzal, hogy „kisebbségről” beszél, azt állítja, hogy Radnóti és társai nem voltak a magyarok (is).
2005. május 2.
Bácsfi Diána legújabb rendőrségi előállításáról tudósít a jobbik.net szerkesztője, egy bizonyos Haratim. Az alábbi megjegyzés teszi számunkra érdekessé közlését:
Persze, kirúgták az egyetemről is... És majd visszahalljuk a hírekben, hogy 2006 szeptemberében a Jeruzsálemi Héber Egyetemen folytatja majd a tanulmányait. Hát igen... ha a feladatot elvégezte, meglesz a jutalma is.
Először úgy tűnik, a szerkesztő számára az a probléma, hogy Bácsfit kiebrudalták az ELTE-ről. De nem. Ha már a honi szélsőjobb számára is kényelmetlen valamelyik prominens személyisége, akkor rögtön kiderítik róla, hogy izraeli ügynök. Így állt már Izrael zsoldjában Csurka és ellenfelei, Lovas István, Bencsik András és Szabó Albert. Hovatovább úgy tűnhet, hogy az egész magyar szélsőjobb mazochista zsidókból áll.
2005. április 6.
Stoffán György, írásában, bizonyosságát adja annak, hogy ll. János Pál pápa antiszemitizmus elleni harca ellenére, egyes, magukat hívőknek nevező álkeresztények, éppen az antiszemitizmust elítélő enciklikákat, pápai útmutatásokat nem hajlandók figyelembe venni. A szerző erre – otromba módon – ráadásul éppen a pápa személyét használja fel. Pető Ivánnak a Napkeltében tett megjegyzését kifogásolja, mely szerint állítólag Pető Iván azt mondta volna, hogy „világ plébánosa” sokat ártott a világnak. Azzal természetesen semmi probléma nincs, ha a sértőnek tartott szavakat visszautasítja. A probléma ott kezdődik, hogy mindezt a legdurvább antiszemita mezben teszi. Mert hogyan jellemeznénk egy olyan cikket, amelynek a címe: Az SZDSZ gyalázkodása – (azaz, Richtmann Pető Iván büntetőjogi eset!) Ha az olvasó szerint ennél nem lehet lejjebb menni, téved.
Amikor az egész világ gyászol, vallásra és nemzetiségre tekintet nélkül, akkor a Napkeltébe beballag egy elborult elméjű zavarkeltő, aki Őszentségéről megfogalmazott véleményében azt állítja, hogy a „világ plébánosa” sokat ártott a világnak… Ez nem egyszerűen ostobaság, hanem kóros eset. Kiváltképpen akkor, amikor ő tudja a legjobban, hogy kik ártottak a világon a legtöbbet a világnak, és a magyarságnak, ezen belül pedig a kereszténységnek.
Többek között egy Pető Richtmann (Pető) László, akinek rövid életrajzát Kubinyi Ferenc, Fekete lexikon címmel megjelent művében így foglalja össze: „Született 1914. április 12-én. Zsidó kisiparos családból származott. 1928-tól vett részt a munkásmozgalomban. Ettől az időtől tagja az illegális KMP-nek. Kimsz sejttitkár, és kerületi összekötő. A famunkások szakszervezetében tevékenykedett. 1938-tól katona, majd munkaszolgálatos. 1945 után az MKP apparátusában, a partizánszövetségben (e tény a Partizánlexikonnal nem igazolható) és az ÁVH-nál dolgozott. Az 1956-os forradalom leverése után a munkásőrségnél töltött be különböző tisztségeket. (Tanúságtevők 1978-1988. Kossuth Kiadó Bp.)” Jelenleg a Terror Házában látható a képe… nem az áldozatok között!
Nos, a kis ÁVH-s gyerek mit is szívhatott magába már az anyatejjel, mint a magyar-és keresztényellenességet. Ez fejlett később szokott pimasz voltáig, amelyet megcsillogtatott a reggeli műsorban. Ám, ez nem Pető Richtmann Iván önálló véleménye. Ez az SZDSZ szabadmadaras (rot, weis és grün) aljaskodása, zavarkeltése, beteges gyűlöletének hangja. Nem az a fontos, illetve az egyáltalán nem fontos, hogy mit fecsegnek össze-vissza a még el sem temetett, és a világon mindenütt szívből meggyászolt pápáról. (…) Pető Richtmann Ivánka sajnálatra méltó buta ember, aki a szólásszabadság liberális, családilag félvörös-zsidó leple alatt százmilliókat sértett meg, kegyeletet sértett, aljas és cinikus gondolatokat fejtett ki egy televízió adásában. Nem várunk tőle bocsánatkérést, hiszen egy háborodott elmétől az ember nem vár semmit. Sajnálja és elnézi neki természetes, de keserves adottságait. Még csak fel sem háborodunk, hiszen normális embernek eszébe sem jut egy csaknem tökéletes személyiséget ekként bírálni. De mert ez az ÁVÓ-s Richtmann-gyerek egy pártot képvisel véleményével, vigyáznunk kell a jövőt illetően. Nem csak ez az egyetlen Richtmann gyerek, aki arra, hogy elcsituljon a gyász, feledésbe menjen a nagy pápa emléke… Sok Richtmann gyerek várja a pillanatot, amikor Petőhöz hasonlóan tömegével harapdálhatnak majd a kereszténységbe, az isteni erkölcsbe, s törvényeket hoznak hamarosan azok ellen, akik a keresztény (krisztusi) és zsidó (mózesi) törvények szerint akarnak élni. Mert számukra mindegy, hogy zsidó-e vagy keresztény ellenzi beteges és emberi korcsok fejében fogant degenerált, abnormális eszméiket. (…)
Készülődést kell látnunk, amely készülődés a keresztényüldözést készíti elő. Nekünk, keresztényeknek nem az a dolgunk, hogy agyonüttessük magunkat velük, hanem az, hogy megvédjük Krisztus egyházát, megvédjük a létet és a jövőt biztosító erkölcsöket, hogy visszaverjük a nemzetközi liberalizmus és cionizmus aljas támadásait, amelyek már most, a pápa temetése előtt nyiladoznak efféle petős megnyilvánulásokban. Harcra kell készülni, mert most következik a végső el-és leszámolás a két világnézet között. Most éleződik majd ki az a harc, amelynek minden frontján győzelmet kell aratni, hiszen megeshet, hogy belső ellenségeink is támadásba lendülnek. Belőlük éppen elég. Pető Richtmann megnyilvánulása után bármi előfordulhat. S mindez nem csak minket, keresztényeket érint, hanem a normálisan gondolkodó, Istent követve élő zsidókat is. Mert nem mindenki ellenség, aki zsidó, s nem mindenki barát, aki keresztény! A cionizmust, a szabadkőművességet és ezek követőit kell árgus szemekkel figyelnünk, hogy védekezni tudjunk ellenük.
Lehet most azt mondani, hogy hangulatot keltek egy párt és annak képviselője ellen, lehet azt mondani, hogy antiszemita vagyok, lehet felháborodni mindazon, amit fent írtam… ám, az igazságot és a valóságot, a petői megnyilatkozást, és a világ gyászát nem lehet és nem is szabad összekeverni. Hiszen hatalmas erő az Egyház, a hit, a keresztény erkölcsiség, míg elenyésző, de gazdag a cionista liberális világ. Isten és a Sátán harca ez, amely bennünk, emberekben ölt testet: pártokban, egyházakban, ostoba és normális politikusokban, papokban és civilekben. (…)
Stoffán úrnak még az Istvánok (Lovas és Csurka) tombolásait is sikerült alulmúlnia, ami jelentős teljesítmény. Túl a nehézlovassági párbajt érő becsületsértéseken, Stoffán nem is kívánja leplezni zsigeri antiszemitizmusát. Ugyan odavet néhány mondatot a „kivételesen rendes díszzsidókról”, de a cionizmus belekeverése egy olyan témába, amelyhez annak semmi köze, a nyilas időket idéző kurziválás, a zsidóság összekötése a bolsevizmussal egyértelművé teszik, hogy szerinte kik ártottak a legtöbbet a magyarságnak és a kereszténységnek, és hogy kik készülnek keresztényüldözésre. Ismételjük: mindez az antiszemitizmus ellen a legtöbbet harcoló pápa halála után, temetése előtt. Igen, lehet, hogy Pető Iván kegyeltsértő volt, de a fenti őrjöngés – amelyet állítólag éppen ez a kegyeletsértés váltott ki – ezerszer jobban megsértette II. János Pál emlékét. Azért, mert egy magát katolikusnak nevező illetőtől származott.
A második Palesztína?
Teljes egészében antiszemita cikk, ezért nem érdemes idézni belőle,itt olvasható.
Önleleplező hamis próféták
Döbrentei álszakállas hamis prófétákról mondott szavai visszhangzanak a Jobbik közönségében:
Anonim:
"A még nem tilos recsegőt védelmezők soraiban díjazott prófétát is felfedezhettek az olvasók. Az útiiratokkal őt felszerelő, kitüntetések adományozásával sem fukarkodó, az országot lakó magyarok iránt különös vonzalmat nem mutató divatos író gyakran küldözgeti mérges nyilait hazafelé. Abból az országból, amelyet a megdicsőülése tárgyát szolgáltató koncentrációs táborok volt lakójaként mutatott be, amely ország iránti töretlen vonzódását huzamos ottartózkodásával teszi hangsúlyossá, valamint szóban és írásaiban is nyomatékot ad ennek. Most a Die Zeit hasábjairól nyilazott és megmosolyogtatónak ítélte azt, hogy a műsorszóróból a keresztényirtásra pusztán egy részeg hang felszólítása nyomán rögtön tüntetni kezdtek a szélsőségesek. Csak anekdotikus értéket tulajdonított Döbrentei Kornél Alternatív Kossuth-díjának és amerikai meghívásának. A német újságban azokat a magyar írókat támadta, akik nem léptek ki az Írószövetségből. Közülük mintegy 200-at, esetleg 300-at tartott aktív, publikáló írónak, továbbá azt zengte, hogy: 'az Írószövetség antiszemita tagjai még nem sajátították el az európai etikettet.' Nem olyan nevetséges azonban, hogy a díjazott író ennek az utóbbi, rangját veszített jelzőnek az ismételgetése mellett a saját érdekszférájából küldött karácsonyi recsegést, a mai posztkommunista-liberális országvezetés országvesztő ámokfutását nem ítélte el legalább olyan alapossággal, mint amilyen következetességgel - egyéni látásmódja szerint - folyamatosan publikálja nézeteit a külországokban szavaira leső médiumokban. A hamis próféta jegyeit tehát most a német újságban is kiállította önmagáról és az írói objektivitás mellőzése miatt önmagát tette nevetségessé.
Az ország intim belső életét befolyásoló pártagitációjuk sikerét a szovjet tanácsadók helyett ismét külföldi, agresszív prófétáktól, a 'Közel-kelet egyetlen demokráciája' által fémjelzett, izraeli felségjelű idegenkezűségtől várják. Nesze neked, magyar demokrácia!
Az önmagukat folyamatosan leleplező, a magyar társadalomnak mérhetetlen károkat okozó hamis prófétáktól - egy eddig még nem szabványosított magyar demokratikus alkotmányjogi mérce szerint, egyénenkénti elbírálással, - legfőbb ideje lenne megszabadítani a társadalmat. Az EU-ban uralkodó állapotokat figyelembe véve ennek uniós bevezetése minden tagországban sikeres lenne, mert az adófizető állampolgárok jelentős többségének szolgálná az érdekét. Az erre vonatkozó előkészítő javaslatot már holnap be kellene nyújtani mindkét parlamentben."
Mel Gibson filmje ürügyén:
Vérbírók - A passió kapcsán
"Elhangzik A passió című filmben egy rövidke félmondat, amit a harcos 'hitben rekedtek' szájából még nem hallottam idézni, tán elkerülte az egyiptomi fogság alól fel- vagy megszabadított fülüket, vagy elkavarodott valahol a zsidó farsang harsány örömünnepében.
Igen, Hollywood kivetette a fiát magából, hiszen az akcióbohócnak címkézett Mel Gibson éppen a purimra, a zsidó örömünnepre időzítette a Szentíráshoz hű Passió bemutatását, hogy lássátok, sorsunk elvetve, ecce homo. Mel mellőzött lesz egy jó darabig arrafelé, az már biztos, de ez csak az előnyére fog válni.
A film hű a Szentíráshoz, mint mondtam (nemcsak arámi nyelvezete miatt, hanem a szó szerinti tartalmat idézve is, lásd Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát), megelőzvén ezzel minden antiszemitizmusról dúló, mazochista és álszent vitatémát.
Egy mondat azonban mintha elsikkadna ebben a nagy véráztatta, gyűlölködő forgatagban, a kontrák mintha meg sem akarnák hallani, talán nem véletlenül. A tobzódó, Jézus halálát fröcskölve követelő (ismét csak: bibliahű) zsidó főpapok közül egy (azaz egy) így szól: 'Ne ítélkezzünk, hiszen nem vagyunk itt mindannyian!' A vérbíró zsidó rabbik menten elkergetik a rosszul szólót, és máris folytatódhat a passió.
'Pilátus azt felelte nekik: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. Pilátus újra megkérdezte tőlük: Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával? Azok újra csak azt kiáltozták: Feszítsd meg őt. Pilátus megkérdezte őket: De hát mi rosszat tett? Azok erre még hangosabban kiáltoztak: Feszítsd meg őt!' (Márk evangéliuma, 15, 9-14)
Kozma György közli a Népszavában: 'Abban lehet bízni, hogy a mai nézők többsége elég érett ahhoz, hogy a zsidó Jézus római gyilkosairól a zsidókra átterelt vádak ellenére is hajlandó magában megőrizni a "szeresd a másikat" prófétai javaslatát.' - Így lehetnek a mai urak vérszagra gyűlő baloldaliak no és keresztények, Barangó-relativizáló, Biblián felül emelkedő, érett, szent emberek."
Amit az olvasók hozzászólásaiból fontosnak tartanak közölni: Lázálom a cionista diktatúráról:
"Tegnap sorsdöntő fordulat következett be a magyar érdekek idegen érdekek fölé rendelése - magyarán: a cionista diktatúra - megdöntésében. Nem kevesebb történt, mint az, hogy 51 ember - közte jónéhány fiatal, és egy 14 éves gyermekével együtt őrizetbe vett anya - olyan méltósággal viselte a hatóság packázásait, amely megrendítette a rendőrök magabiztosságát és ezzel mintegy tudomására hozta a diktatúra helytartóinak: eddig és nem tovább, sőt: ami eddig volt ellenünk, azt haladéktalanul vissza kell fordítani. (Lelkiismeret'88)
… Medgyessy szimbólum volt csupán. Mindössze azt akartuk neki elmondani, hogy eggyé vált a cionista diktatúra Kempinszky-beli pezsgő-koccintó provokációja az aradi sörrel koccintó osztrák hóhérsereg diktatúra-dölyfe miatti utálatunkkal, ami miatt pohárcsörrenés nélkül issza a magyar ember a sört - és most már a pezsgőt is (ha van miből vennie).
… Ma, holnap és azután, amíg ki nem söpörjük a cionista diktatúra minden helytartóját hazánkból, legyen erőnk méltósággal kirekeszteni mindazokat a szennyezőket ebből a tiszta forradalomból, akiket arra béreltek fel, hogy meghiúsítsák a Magyar Feltámadást és ennek következményét, a Magyar Küldetés beteljesítését."
