2006. február 9.

A lap főszerkesztője a maga otromba őszinteségében nyíltan kimondja, amire mérsékeltebb kollegái csak célozgatnak:

„Mindenkinek tudnia kell, hogy ha az izraeli-amerikai háborús lobbi iderendel valamilyen tálib merényletet netán a választások előtt, az az Apró-Gyurcsány-klán felelőssége és a velük együtt játszó Népszabadságé.” (Csurka István: Megmaradni)

Ám nemcsak a tálibok tartoznak izraeli érdekeltségbe:

2006. február 16.

„Most is meggyőződésem, hogy a Franciaország-szerte kitört lázongás olyan, nem túlzottan vallásos, bizonyos szélsőliberális körök által tüzelt és pénzelt fekete és arab fiatalok műve volt, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit és miért cselekszenek… ezek a szélsőliberális körök kintűnő napi összeköttetésben állnak az izraeli likudista és amerikai neokonzervatív messianisztikus megváltást hirdető körökkel.” (Csurka István: Háborús uszító)

Csurka, a régi vágású antiszemita még rasszista is: érezhetően nem igazán kedveli az arabokat és a feketéket. Ellenszenvét úgy ideologizálja meg, hogy ezek a szerencsétlenek valójában a nagy zsidó világ-összeesküvés bábjai. Ezzel azonban az „ellenségem ellensége a szövetségesem” elvet sérti meg, így kikerül a mainstream-ből, s csak hazai híveire számíthat, akik egyformán utálnak zsidót és arabot.

2005. december 8.

Ugyan szent meggyőződésünk, hogy kevés feleslegesebb dolog van a világon, mint hétről hétre megemlíteni a Magyar Fórum ámokfutásait, de a legutóbbi számban Csurka István üzletfeleinek és barátainak sikerült ismét annyira alulmúlnia a színvonalat, hogy azt érdemes legyen olvasóinknak is megismerniük. Rögtön a címlapon a szerző nélküli szösszenet azt nehezményezi, hogy Suchman Tamás lett a MAZSIHISZ alelnöke ( Suchmann állásai). A berzenkedéssel még nem lenne baj. Az alábbi részekkel azonban már annál több:

Reá tehát, mint zsidóra nem vonatkozik az egyház és az állam szétválasztásának törvénye. (…) Egy református papnak, ha képviselőjelölt akar lenni, már le kell tennie a palástját. Igaz, Suchmann nem pap, ennélfogva nem is tanul hóttig.”

Ha maga a szerző is érzékeli a különbséget, jelesül, hogy a papok, lelkészek politikai szerepvállalásával van baj, nem pedig azzal, hogy egy politikus vállal nem papi, hanem világi tisztséget egyházán belül, akkor mi végre a felháborodás? Ha egy politikus az evangélikus egyházon belül vállalna tisztséget, vagy a református egyházban presbiterkedne, akkor is tollat, azaz klaviatúrát ragadna? Aligha, nyíltan le is írja, hogy szerinte a törvények kijátszására csak egy zsidó vetemedhet. Kár, hogy a MIÉP újságját a Hegedűs-család áldásos politikai ténykedése nem zavarta ennyire, pedig az sokkal inkább sértette a törvényt.

A 15. oldalon egy czyla nevű szerző Judapest címmel produkált egy betűhalmazt. Ha jól értettük, a lényeg valami olyasmi, hogy vigyázat, a gaz izraeli tőke a Keleti-pályaudvarnál, az ügető helyén tervezett szórakoztató- és bevándorláscentrummal a város elzsidósítását tűzte ki célul, úgy ahogy a románok Szolnoknál húznák meg a határt. Vagy valami ilyesmi, mert több értelmet nem sikerült felfedeznünk – fröcsögést annál többet. A felháborodást czyla azzal kezdi, hogy a Szombat honlapján egy Judapest című link található.

Valaki mondja meg, hogy a Szombat című kulturális folyóirat portáljára betörtek-e a nácik a közelmúltban. Mert ha igen, és ők firkálták át hazám fővárosának, Budapestnek a nevét Judapestre, akkor kérem, hogy a honlap kezelői azon nyomban korrigálják az elírást.

Kedves czyla, felhívjuk figyelmét, hogy az Ön által nyilván rendkívül tisztelt antiszemita szerzők kezdték Budapestet Judapestként emlegetni, a 19-20. század fordulóján. A Judapest című honlap szerkesztői egyszerűen csak ironikusan felvállalták az elnevezést, és pozitív értelmet adtak neki. Kéretik nem megsértődni ezen, de ha mindenáron szeretne megsértődni, a reklamációval szellemi elődjeihez kell fordulnia.

(…) az a tény, hogy az izraeli érdekeltségű Plaza Centers B. V. befektető csoport a(z) (…) ügetőpályát minden eddiginél nagyobb bevásárlóközponttá és vigalmi negyeddé építi át (…)

Nos, vagy tájékozódni kellene, vagy nem használni olyan szavakat, amelyeknek nem tudjuk a jelentését. A vigalmi negyed ugyanis nyilvánosházakat, peep-show-kat, sztriptízbárokat jelent, amikről itt szó sincs. A multiplexmozikat, fitness- és biliárdtermeket, bevásárlóközpontokat nem kell szeretni, lehet dühösen támadni, de Amszterdam nevezetes negyedéhez hasonlítani bizony csúsztatás. Persze világos a csúsztatás oka: bebizonyítani, hogy az izraeliek a magyar erkölcsöket rombolják.

Remélem, hogy néhány pimasz zsidó miatt mégsem kell átíratnom – átmenetileg sem – a születési anyakönyvi kivonatomat.

Megnyugtatjuk, a „pimasz” zsidók miatt nem. A pimasz antiszemiták nevében azonban nem tudunk nyilatkozni. A betűhalmaz így folytatódik:

Bízom benne továbbá, hogy a nemzeti sírkert földjéből nem forgatják ki nagyjaink porló csontját (….). A mostani, a Kelet pályaudvarnál tervezett beruházás óriási, a harmadik birodalom stílusát megszégyenítő méreteivel emelkedik ki az eddigi projektek közül. (…)

Aki nem értené, fordítjuk magyarról magyarra: izraeli beruházó=náci, és persze sírgyalázó. A fenti két mondat olyan ízléstelen, hogy még a Magyar Fórum átlagos színvonalát is alulmúlja.

Nem azért csinálják ezt véletlenül, hogy az embert elidegenítsék attól a várostól, amelyet valaha annyira szeretett? (…) Tulajdonképpen nemcsak bombázással lehet megsemmisíteni valakinek az otthonát, hanem úgyis, hogy idegenné teszik számára. Először úgy, hogy erőszakosan megváltoztatják, lerombolják hangulatos városrészeit, mint Ceausescu tette az erdélyi falvakkal és városokkal. Ez az átnevezés pedig eszembe juttatja a közelmúltban látott román kiadású térképet, amelyen a román határt Szolnoknál rajzolták meg.

Tudomásunk szerint izraeli befektetők eddig elhagyott városrészekben, lepusztult gyárak helyén építkeztek, amiket hangulatos városrészeknek nevezni érdekes ízlésre vall. A román-párhuzam pedig eszünkbe juttatja, hogy mindig van olyan szint, amit alul lehet múlni.

 

Magyar Fórum, december 1.

A Magyar Fórum olyan gyakran ad fel magas labdát, hogyha minden héten foglalkoznánk vele, nem maradna hely más lapok szemlézésére. Néha azért érdemes belekukkantanunk a lapba, hogy tudjuk, nagyjából holt tart a „Nagy Zsidó Világösszeesküvés”. Ezen a héten Csurka Istvánnak állandó rovatában éppen Gyurcsány Ferencnek arról a tervéről jutnak eszébe a zsidók, hogy a cigányságnak földet kellene juttatni, majd egy –czyba– szignójú szerző talált még rágnivalót a Liberty-csonton. Egy amerikai hírszerző hajóról van szó, amelyet a hatnapos háború első napjaiban a két fél közötti kommunikációs hibák miatt izraeli támadás ért. Persze az antiszemita irodalom nem ismeri a baleset vagy tragikus félreértés fogalmát, ha zsidókat lehet vádolni, csakis a „nagy összeesküvésbe” illeszkedő szándékos gonoszságot. De a legszebbet a lap közepén, a www.fuggetlenseg.hu mellékletben találjuk ( Fegyveres összecsapás a Hezbollah és az izraeli hadsereg között ). Az IslamOnline-ról származó írást a fordító magyarázatai vezetik be.

A magyar sajtó, ha Izraelről van szó, csak az érme egyik oldalát mutatja be. A fegyveres összetűzések valódi okáról azonban nem beszél. Ebben az esetben is így történt. Izrael folyamatosan provokálja a szomszédos országokat, majd úgy állítja be a kialakult konfliktust, mint Izrael megsemmisítésére tett folyamatos kísérletet.

Ideje lenne eldönteni, hogy az izraeliek idióták, vagy ördögien okosak. Ugyanis, aki elhiszi, hogy Izrael azért „provokál”, hogy úgy állíthassa be a „kialakult konfliktust, mint Izrael megsemmisítésére tett folyamatos kísérletet ”, az azt feltételezi, hogy Izrael megsemmisítéssel fenyegető háborúba sodorja magát, csak azért, hogy veszélyben legyen, és hogy megsemmisítsék. Akkor viszont miért kell félni a zsidók állítólagos ördögi eszétől?

Dél-Libanont huszonkét évig tartotta megszállás alatt a zsidó állam. Senki sem beszél már azokról a gyilkosságokról, amelyet a megszállt területen követett el az izraeli hadsereg. Pedig a jelenlegi/volt miniszterelnök Ariel Saron ekkor érdemelte ki a "bejrúti mészáros" nevet. Dél-Libanonból 2000-ben kivonultak a zsidók, azonban mind a mai napig ellenőrzésük alatt tartják a Libanontól 1967-ben elfoglalt Shebaa-i területet.

A Saron-témát számtalanszor megtárgyaltuk. De talán feltűnik az olvasónak, hogy a fordító valahogy elfeledkezik a palesztinok és a szíriaiak által elkövetett rémtettekről, és a szíriai megszállásról.

Az IslamOnline cikkével nem érdemes foglalkozni, de egyetlen részt emeljünk ki. Az IslamOnline szerint az izraeliek által terjesztett szórólapokkal kapcsolataban az utca embere így vélekedett:

Az izraeliek ellenségeskedést próbálnak szítani a libanoniak között, és folyamatosan terrorizálják őket. Mindez azonban az ellenállás támogatására kell, hogy buzdítson minket."- mondta a 41 éves libanoni taxisofőr, Reda Nemeh, aki szintén olvasta a röplapot.

Némi malíciával csak annyit tennénk hozzá, hogy 41 évesen még nem kellene ennyire feledékenynek lenni. Amikor Izrael bekapcsolódott a libanoni harcokba, akkor azok már pár éve tartottak, a palesztin vezetés jóvoltából. Legutoljára pedig Szíria kísérletezett a libanoniak egymásnak ugrasztásával. Mint tudjuk, nem túl sikeresen.

Meg kell említenünk még a lap „Tiltott gyümölcs” című könyvajánlóját, amely a régi és új antiszemita irodalom összes alapművét tartalmazza. (Más témájú könyvet véletlenül sem.) Az oldal közepén egy drámai hangú tudósítást olvashatunk:

„Tudatjuk a valódi történelem után kutató nemzeti olvasókkal, hogy számos revizionista történész után David Irvinget is letartóztatták november 10-én a történelmi igazság hagyományos ellenségei nyomására az osztrák hatóságok. (…)”

Ha a szöveg azt kifogásolná, hogy az osztrák hatóságok megsértették a szólásszabadságot, egy szavunk nem lenne. Csakhogy Irvinget az igazság mártírjának mutatja be, vagyis hallgatólagosan egyetért eszméivel. Ezért sajnos csak annyit tudunk a dologhoz hozzátenni, hogy ha Irving annak tudatában, hogy letartóztathatják, Ausztriába utazott, csak azt kapta, amit akart, így felesleges sajnálni.

Mielőtt elfelejtenénk, a kis keretes címe: Terrorháború a történészek ellen. Egy oldalara állítani Irvinget a terrorizmus meggyilkolt, megcsonkított, ártatlan áldozataival, köztük például gyerekekkel – több, mint rosszindulat. Érzéketlenség.

 

www.miep.hu

A MIÉP programot hirdetett a 2006-os választásokra. A program – mint mindig – tele van megfontolt, szakértelmet sugalló javaslattal, azaz a „ki az idegenekkel”, „le a neoliberalizmussal”, és „mindenről a zsidók tehetnek”, stb. gondolatok variációival. „A rend programja” címet viselő pamflet mégis tud újdonságokkal szolgálni, ha újdonságnak tekinthetjük a MIÉP cinizmusát.

Az erős kultúrák, az évezredes történelmű népek, a saját eszményeikhez ragaszkodók az elkeveredés közben is megőrzik asszimiláló képességüket - megőrzik szigetüket - és nem kerülnek alávetett helyzetbe. Valószínűleg lesznek majd színes bőrű angolok, írek, fekete finnek és svédek, akik Vejnemöjnen vagy Dickens örökösének tartják magukat, és ha kell, megvédik hazájukat, de a jelenlegi állás szerint sajnos, nem valószínű, hogy lesznek olyan magyar cigányok, akik egyáltalán tudnak valamit Árpád-házi Szent Margitról, és olyan magyar zsidók, akik a legkisebb közösséget is vállalnák az árpádsávos lobogóval, pusztán azért, mert a történelem egy igen szerencsétlen pillanatában ezt a lobogót a nyilasok is lobogtatták.

Nem az az újdonság, hogy a MIÉP képtelennek tartja a magyar zsidóságot arra, hogy szolidaritást vállaljon a magyarsággal, és azt sem, hogy a magyar zsidókat nem tartja a nemzet részének. Az sem újdonság, hogy a nyilas korszakot csak „szerencsétlen” pillanatnak tartja. Az viszont még a MIÉP eddigi cinizmusát is felülmúlja, hogy szemforgató módon képes leírni, hogy „nem valószínű”, hogy „lesznek olyan magyar zsidók, akik a legkisebb közösséget is vállalnák az árpádsávos lobogóval”. Ezzel ugyanis az árpádsávos lobogóval helyettesíti a magyar nemzetfogalmat – amely zászlóval egy magyar zsidó nyilván bajosan azonosul – és ráadásul elhallgatja, hogy a nyilas eszmékkel, vagy legalábbis azoknak a zsidókra, idegenekre vonatkozó részével, a párt, többé-kevésbé egyetért.

 

Magyar Fórum, www.miep.hu

A Magyar Fórumot, és magát Csurka Istvánt személyes sértésként érte, hogy Orbán Viktor, akinek 2002-ben több tucatnyi MIÉP-es képviselő visszaléptetését ajánlotta fel, Izraelbe látogatott, és szoros együttműködésre készül a Likuddal. Csurkáékat nem zavarja, hogy a Likudot valamennyi nyugati konzervatív párt testvérpártjaként tartja számon, a lényeg az, hogy fújhatják szokásos nótájukat. Az újdonság, hogy az izraeli látogatás végre kiváló alkalom volt számukra, hogy Orbán Viktort is a zsidó világ-összeesküvés „ügynökeként” állítsák be. Hogy mennyire felzaklatta a MIÉP-et az eset, az is bizonyítja, hogy három írásban is foglalkoztak vele. Június 22-én A Likud és a Fidesz címmel intéztek kirohanást Orbán Viktor ellen. A szokásos „Saron, a notórius arabfaló”, etc. lózung mellett perdöntő bizonyítékként értelmezi a látogatást azzal kapcsoltban, hogy:

Orbán Viktor izraeli látogatásával halálos közelségbe kerül Magyarország izraeli megszállása.

A szappanopera második részében ( Voltunk. Leszünk? – június 27.) maga a Vezér, Csurka István osztja meg velünk prófétai látomásait. Nem kellett volna.

A Fidesznek és Orbán Viktornak az Al Satila-i menekülttábor hóhéra, az 1200 palesztint, nőt és gyermeket lemészároltató Saron, a falépítő Likud, a Moszadot működtető a testvérpártja. (…) Orbán kasszírozni ment Izraelbe. Két dolgot köszönnek meg neki, egy régebbit és egy újabbat. Megköszönik neki, hogy a Védegylet és a Likud közös jelöltjéből, ha viszontagságos körülmények között is, de köztársasági elnököt csinált. (…) És ne feledkezzék meg az SZDSZ-ről, amely egy már kidolgozott technikával be fog jutni az Országgyűlésbe, neki, Orbánnak már csak a szerepéről kell gondoskodnia. Orbán itt közbeszól: - Már elkezdtük, testvér - mármint Saron testvér -, nemzeti ''kormány", ''közmegegyezés", ''szakértők". (…) Azt írta hétfőn, a látogatás beharangozásakor, hogy Orbán Viktornak Jeruzsálemben tisztáznia kell magát az 1998-tól 2002-ig tartó időszakban tanúsított magatartása miatt, amikor is - a Népszabadság szerint - ''hallgatólagosan együttműködött egy antiszemita párttal", amelynek az újság természetesen a nevét sem hajlandó leírni. (Naná, majd éppen egy izraeli elővágás-tudósítás [új műfaj!] kapcsán írja le az embargós párt nevét - hogyisne!, tudja azt mindenki! -, ez ám az újságírás!)

Csurka István zaklatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy önmagához képest is zagyva mondatokat írt le. Különösen az első, és az utolsó érdekes – az utóbbiban még egy rövid újságírói oktatást is tart. A szokásos lázas víziókat most új elemmel fűszerezte: az újonnan megválasztott Sólyom Lászlót is gyorsan a világ-összeesküvés „katonái” közé sorolta be. A legszebb, hogy Csurka mindezt el is hiszi. De a legízléstelenebb, önmagát is jócskán alulmúló húzása a következő általa vizionált dialógus: Orbán itt közbeszól: - Már elkezdtük, testvér - mármint Saron testvér -, nemzeti ''kormány", ''közmegegyezés", ''szakértők". A nyilasokra jellemző megszólítás felemlegetése zsidókkal kapcsolatban azért is különösen primitív, mert a zsidókat saját egykori szellemi elődeivel azonosítja. Ennél lejjebb már aligha lehet süllyedni.

És íme a harmadik fejezet, A MIÉP sajtóirodájának közleménye (június 28.).

Nem véletlen, hogy néhány hónappal ezelőtt az izraeli külügyminiszter magyarországi látogatása alkalmával a Fidesz kinyilvánította, hogy szeretné szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Likud párttal, melynek vezetője Ariel Saron jelenlegi miniszterelnök, akit a világ több országában háborús bűnösként tartanak nyilván. A Fidesz kijelentette, hogy testvérpártjának tekinti a szélsőséges cionista Likud pártot. Éppen ezért a MIÉP felszólítja a magát kereszténynek és demokratikusnak nevező Fideszt, hogy azonnal határolódjon el és szakítson meg minden kapcsolatot a Likuddal, amely párt jelenleg az izraeli parlament többségét biztosítja, és felelős a palesztin népen végrehajtott genocídiumért, és az izraeli megszálló hadsereg által fegyvertelen nőkön és gyermekeken elkövetett mindennapos gyilkosságokért.

Ez a nyilatkozat egy olyan párttól származik, amely többször is szellemi rokonságot vállalt Szálasi Ferenc nyilasaival. Ettől a párttól a „genocídium”, és a többi vád annyira cinikus, hogy aligha kell hozzáfűzni kommentárt.

 

2005. május 19.

Az újság címlapján a történelmi Magyarország térképe látható, piros-fehér-zöldben, azonban a grafikus belerajzolta az izraeli zászlót, ami szinte az egész ország területét belepi. A cikk az izraeli Engel-csoport ingatlanvásárlásával foglalkozik, belekeveri a David Admon izraeli nagykövet körüli botrányt (állítólag a diplomata többet foglalkozik üzleti ügyeivel, mint a hivatalos munkájával), majd a következő mondatot olvashatjuk:

„Az ingatlanpiac pang, de úgy látszik, az izraelieknek valami miatt mégiscsak megéri új városrészeket építeni.”

A mondatban rejlő sanda gyanúsítgatás, együtt az egymással szoros kapcsolatba aligha hozható ingatlanügyekkel, amelyekben az izraeli és az ingatlan közös, de más nem, valamint az ízléstelen, a második világháború előtti hangulatkeltést idéző grafika a „zsidó Magyarországról”, a MIÉP szokásos mantrájának újabb ismételgetése: „a vesztüket érző izraeliek felvásárolják Magyarországot, és itt második Palesztinát csinálnak”. Már feltettük a kérdést, de most megismételjük, miért csak az izraeli ingatlanvásárlások izgatják Csurkáékat? A német, osztrák, holland földvásárlások vajon miért nem?

 

Magyar Fórum, MIÉP honlapja, 2005. május 20.

Csurka István Voltunk. Leszünk? című eszmefuttatás-sorozatának legutolsó darabjában leírja szokásos vízióit („a zsidó-Soros tőke előkészíti a terepet Magyarországon, hogy az Izrael bukása után menekülő tömegeket, és az orosz zsidókat hazánkban telepítsék le”), vagyis a szokásos antiszemita hablatyot. Tulajdonképpen mindig ezt mondja, csak máshogy, és mi azzal, hogy néha-néha idézzük, csupán azt szeretnénk bemutatni, hogy változó világunkban vannak állandó pontok – meglehet, épp a félelem a bizonytalantól és az állandóságra törekvés az előítéletek egyik oka. Nézzük, mit vizionál az egykori író, mai pamfletíró:

Több, egymásnak ellentmondó cél, szándék keresztezi egymást, az kétségtelen. A megbízotti mivolt, a nemzetközi és elsősorban zsidó tőke szolgálata nyilvánvaló, érzékelhető a magyar nép tömegeitől való minél előbbi megszabadulás szándéka is, a zűrzavar előidézés-szándéka is látható, de mindezek együttes, egyszerre való alkalmazása a nyombani bukás kockázatával jár, s egy mégoly részleges nemzeti felébredés esetén egy teljes megsemmisülés, egy rendszerváltás bekövetkezését is előrevetíti. (…)

Magyarországot a Soros Alapítvány Izrael tartalékállamaként szanálni akarja, és ehhez a teljes leértékelődésre és a működésképtelenség teljes fegyverletételére van szüksége. Ennek jelei érzékelhetőek, ez a folyamat is zajlik, de éppen azért, mert zajlik, mert a helyfoglalás, a pozíciók kisajátítása akadálytalan, nem világos, hogy miért van szükség erre a borzalmas zűrzavarra, és miért nem elégszenek meg ezzel a jelenleg honfoglalási tempóval. Talán azért, mert nem tudnak megelégedni, mert nincs méltányosság- és arányérzékük. Egy ország, jelesül egy város megszállásában semmi új nincs. Budapesttel egyszer ez már megtörtént és lejátszódott ez annak idején 1917-18-ban, s később Moszkvában és Pétervárott is. Ezt a folyamatot Szolzsenyicin Oroszok és zsidók a Szovjetunióban a következőképpen írja le: "A bolsevista győzelmet egy köznapi, csöndes folyamat is erősítette: azokhoz a rokonokhoz, akik bolsevista posztokat foglaltak el, és ezáltal mindenféle anyagi előnyöket élveztek, különösen a fővárosokban, ahol az elmenekült "múltbéli" emberek gazdátlan lakásokat hagytak hátra, az egész letelepedési határról (a cár egy bizonyos vonalon belülre nem engedélyezte a zsidók letelepedését, ezt nevezték letelepedési vonalnak) odaözönlöttek és egyre csak özönlöttek az áttelepülő hozzátartozók." Éppen ez volt az a "nagy exodus". G. A. Landau írja: "A zsidók a hatalom közelébe jutottak és különböző állami magaslatokat foglaltak el. Elfoglalván ezeket a helyeket, nyilvánvaló, hogy mint bármely más társadalmi réteg - ők már tisztán köznapi módon maguk után húzták rokonaikat, ismerőseiket, gyermekkori barátaikat, ifjúkori barátnőiket. Az a teljesen természetes folyamat, amikor olyan embereket juttatsz beosztáshoz, akiket ismersz, akikben bízol, akiket patronálsz, és végül, akik az idegeidre mennek és körülállnak, visszaélve az ismeretséggel, rokonsággal és kapcsolatokkal, hihetetlen módon megszaporította a zsidók létszámát a szovjet apparátusban." (G. A. Landau zsidó szerző - Cs. I.) (…) Aki látja, mi történik ezekben az években Budapesten, s aki belegondol, miért épülnek lakóparkok a legszebb fekvésű városrészekben, aki felteszi a kérdést, hogy miért nem jöhet ide betelepülőként az erdélyi, a felvidéki, a szerbiai üldözött magyar, s végül: aki látja, tudja, mi történik a földdel, annak kétsége sem lehet ennek a folyamatnak a célja felől. (…) Ennek a változatnak a lényege a tömeges betelepítés, emberek elhelyezése biztonságos környezetben, a közel-keleti terhelt térségből és a mindig veszélyes orosz térből való kitelepítésük, hatalmi helyzetbe átültetésük. A fontos számukra, letörni minden ellenállást, amely ennek ellenszegül. El kell viszont foglalni a posztokat, a helyeket, ahonnan rendelkezni lehet. Erre való a Medgyessy-Gyurcsány-kormány. (…)
S ez még azzal az előnnyel is jár, hogy a jelenlegi kormány mögött álló bolsi-burzsoáknak, zsidóknak, hogy a pokoli zűrzavarban még több vagyonra tesznek szert, még többet menekítenek ki külföldre, és még több támogatót szereznek maguknak ott, ahol a Soros-szanálás terveit szövögetik.

Itt van minden, mi szem-szájnak ingere: „honfoglalás” (örök rejtély, hogy a német, holland, osztrák betelepülőktől miért nem félti Csurka a magyar földet), a zsidó tőke ármánya, a diadalmasan előrángatott „rendes zsidó” (Landau), a szintén diadalmasan előrángatott „nagy ember” (Szolzsenyicin), aki lám, Csurka szavait támasztja alá – van még ezek után olyan, aki nem roppan össze a rettegéstől e tények és víziók súlya alatt?

Bízunk benne.

 

2004. december. 30.

Ahogy jeleztük, a Magyar Fórum nevű azonosíthatatlan objektummal nem kívánunk részletesen foglalkozni, mert gyakorlatilag minden szám minden cikkét feltehetnénk honlapunkra. Néha azonban, érdemes legalább az újság honlapját böngészni, hogy tájékozódjunk a „Nagy Világösszeesküvés“ részleteiről. A Heti Magyar Fórum legutolsó száma, amelyet a világhálón olvashatunk, a december harmincadikai. A tartalom azonban olyan aktuális, hogy akár tavaly, vagy egy év múlva is felhasználhatnánk, úgy is mondhatjuk, a Magyar Fórum örök és mozdulatlan, minden ténytől pánikszerűen távol tartja magát, csak ugyanazt ismételgeti. Nézzük először is a Nagy Aviátor, azaz a főszerkesztő, Csurka István vezércikkét. ( Magyar szemmel ) Az írás zagyva, viszont roppant tanulságos részletei vannak. (Nota bene: A legértelmesebb mondatokat választottuk ki.)

Az ATV-ben minden hétfő este fut egy „újságíró klub” című beszélgetőműsor, amelyet három volt pártállami ember és egy fiatalabb süvölvény-cionista ad elő. A három pártállami közül kettő a régi rendszerben külföldi tudósító volt New Yorkban, és másutt már a '70-es, '80-as években dollárban kapta szolgálataiért a fizetését, és ahogy az akkoriban elő volt írva, készségesen adagolta jelentéseit a KGB-nek vagy a Magyar Titkosszolgálatnak (sic!), illetve valószínűleg a Moszadnak is.

Kezdő antiszemiták figyelmébe: így kell zsidózni, és két mondaton belül összehozni az összes antiszemita zagyvaságot. Hiába, ez az igazi irodalmi véna. Csurka világképének fő jellemzője, hogy nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető: aki zsidó, az cionista, ha szerencsétlenségére nem tinédzserként élte meg a rendszerváltást, akkor pártállami szekértoló, és jelentett a KGB-nek, és természetesen a Moszadnak is.

A három cion-bölcs aktuális talmudizációja után Németh Péter műsora következett.

Most három vagy négy összeesküvő dugta össze a fejét? És ha nem „Tóra-hű zsidók“ (ahogy azt a bevezetőben leszögezi), akkor hogy jön ide a Talmud?

A lap, a családi hagyomány szép továbbélésének példájaként közli Csurka Dóra írását is. (Gömbös-kormány) Az újság mindent elkövet Gömbös Gyula felmagasztalására. És persze le sem közölték volna, ha nincs benne legalább egy antiszemita kiszólás.

A bethleni rendszer strukturális átalakítása tehát mindenképpen napirenden volt, csakhogy ez egyet jelentett volna a hatalmi szféra (az izraelita kézben lévő nagytőke, és a nagybirtok) pozícióinak a megnyirbálásával, amihez Gömbösnek nem volt meg a kellő ereje, és amihez valóban a középrétegekre támaszkodva, diktatórikus lépésekre kellett volna rászánnia magát, de erre végül nem vállalkozott.

Hosszas fejtörés után sem sikerült rájönnünk, hogy miért csak az izraelita nagytőke lehetett probléma, a katolikus és a protestáns, netán ateista miért nem. Arra sem, hogy a különböző „nagytőkék“ miben különböznek egymástól. Ezért kénytelenek voltunk arra gondolni, hogy a családi hagyományt követve, Dóra tulajdonképpen zsidót akart írni, csak ő még egy kicsit szemérmes. Pedig a helyzet így is egyértelmű: akit a nagytőke általában zavar, az egyszerűen kommunista. Akit csak a zsidó nagytőke, az viszont akkor is antiszemita, ha helyette azt írja: izraelita.

Az óévzáró szám legantiszemitább agymenését, azonban Szőcs Zoltánnak sikerült elkövetnie. A győztesnek ezúton is gratuláltunk, hogy még mesterét is sikerült felülmúlnia. (Óévzáró)

Jut eszembe a gyászmagyarokról, hogy valójában az ő emlékük is adhat okot az optimizmusra. Talán emlékeznek rá, hogy mi a történetük. 955-ben augsburgnál (sic) vereséget szenvedett a portyázó magyar sereg, mivel a szászok hét magyar vitéz kivételével mindenkit leöltek. Ezt a hetet is csak azért nem, hogy legyenek hírvivők, akik megcsonkítva és megalázva visszamennek Magyarországba a szörnyű vereség hírével. Ők heten voltak tehát a gyászmagyarok a Bécsi Képes Krónika szerint. Történt pedig mindez ezer éve. Viszont a következő kis újsághírecske alig néhány évvel ezelőtti esetet mesél el a gyilkosság áldozatává lett néhai Rabin elnökről, Izrael államfőjéről: „Ő (Rabin) adta ki ugyanis azt a parancsot az első intifáda idején, hogy minden kődobálónak el kell törni kezét és lábát, amely ahhoz vezetett, hogy az izraeli katonák minden fiatalembernek eltörték a végtagját Beita és Havara faluban, egyetlen fiatalember kivételével, hogy az ép lábbal tudjon elrohanni a hírrel.” Igen, jól látják, ő a gyászpalesztin. Optimizmusra pedig az adhat némi indokot, ha elgondolkozunk azon, hogy most valójában ki is Isten kiválasztott népe, a zsidó vagy a magyar? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a magyar, hiszen az önmagát a világ legrégibb népének tartó zsidóság már olyannyira kimerült szellemileg, saját kútfejéből már annyira nem képes meríteni, hogy a magyar történelem ezeréves ócskaságaiból lopkodja öszsze (sic) a maga jelenkori történelmét. Lopni pedig nem szép dolog még történelmet sem. Mi ne lennénk optimisták, amikor nem tudunk olyan mélyre süllyedni, hogy ne minket másoljanak a csúcson lévők?

Először eltűnődhetünk azon, hogy a „nagy magyaroknak“ a magyar nyelv miért jelent időnként leküzdhetetlen akadályt. De nézzük a míves tartalmat. Az ember még magához sem tér attól, hogy ezek a szászok is zsidók, vagy a zsidók irányították őket, máris megtudja, hogy Rabin, a néhai miniszterelnök (és nem államfő, de hát egy tudós embertől, aki ennyire otthon van zsidó-ügyekben, nem várhatunk el ilyen tájékozottságot) kedvenc olvasmánya a Bécsi Képes Krónika volt. Tulajdonképpen az egész áltörténelmi zagyvaság elsőrangú paródia lehetne, ha nem hinnének benne oly sokan.

 

2005. január 27.

A Magyar Fórum sajátságosan értelmezi Gyurcsány Ferencnek a Dohány utcai zsinagógában elkövetett bakiját. Ahelyett, hogy egyszerűen leírná, hogy a zsidók nem a Megváltóhoz , hanem a Megváltóért imádkoznak, a következő primitívséggel rukkolt elő:

A hét tahója: Gyurcsány, aki a szombat este gyertyát gyújtó és a Megváltóhoz imádkozó zsidókról beszélt, azoknak a zsidóknak, akiknek ősei Barabbást választották Jézus helyett.

Szerintünk viszont a hét „tahója” (klasszikust csak pontosan…) az, aki ezt a szerkesztőségi jegyzetnek előléptetett fogalmazványt összehozta. Túl azon, hogy mindezt a haláltáborok felszabadulásának apropóján írta le, azzal sincs tisztában, hogy a zsidó Jézus haláláért a római Pilátus felelős, és ha nem így történt volna, akkor sem lehetne elítélni a mai zsidóságot azért, mert kétezer éve nagyobbik része nem fogadta el, vagy nem ismerte egy zsidó rabbi tanait. Különösen olyanoknak nincs ehhez joguk, akik a leghangosabban tiltakoznak, ha valaki egy hatvan évvel ezelőtti bűnért ma a magyarság felelősségét firtatja.

Ugyanabban a számban egy cz. z. aláírás a következővel támasztja alá a MIÉP nem antiszemita és kulturált imázsát:

Ha decemberben a következetesen és szigorúan megjelenő zsidó jelképre, a gyertyatartóra, a menórára vizeltem volna a magyar Országház előtt, már rég börtönben ülnék gyűlöletkeltés miatt, noha csak vizeltem volna.

Kedves cz. z., lehet, hogy Ön szerint egy vallás jelképének meggyalázása elnézhető, szerintünk viszont primitív, és ebben az esetben antiszemita cselekedet. Mi tiszteletben tartjuk vallásos honfitársaink érzékenységét, és sem a menóra, sem a kereszt, sem más jelkép meggyalázását nem tarjuk elfogadhatónak. Akkor ugyanis az Ön, és lapjának színvonalára süllyednénk le.

 

 

2004. november 11.
Csurka István: Magyar szemmel

Csurka István cikkében az amerikai elnökválasztásról ír. Tudjuk, hogy Csurka folyamatosan a Bush-politika kártékony hatásainak adott és ad hangot lapjában, de a 2004-es választás kapcsán Kerry-vel kapcsolatban még messzebbre megy. Egyenlőségjelet tesz Bush és Kerry az iraki háborúval és Izrael támogatásával kapcsolatos politikáját tekintve, miközben az amerikai milliárdos tőke uralmának fenntartásával a szövevényes zsidó érdekképviselet szerepét sem hagyja ki a felsorolásból, persze ezen a téren Kerry előnyével számolva. Csurka szerint Kerry megválasztásával bizonyos magyar kapitalista érdekek is előtérbe kerültek volna:

„Mindkét nagy párt és különösen az egész kormányzat és a szenátus és a képviselőház át- meg át van szőve a zsidóság kipróbált képviselőivel, és ebben a helyzetben csak egyes telhetetlen európai és különösen magyarországi zsidók, politikusok, politológusok, poligámok és kevésbé poligámok szemében volt jelképes jelentősége annak, hogy Kerry szenátor szülei vagy nagyszülei lehettek valamikor Kériék is, egy budapesti eredetű polgári család szétszóródott tagjai. Ez szép lett volna egyes budapesti irnokocskák szemében, nekik többet ért volna, mint egy egész estét betöltő libamáj, amiért nem kell fizetni. Sejthető, hogy a Wallis Rt. Vezetői is Kerry pártján álltak. Hallgatólagosan.”

Úgy látszik a nyílt szerepvállalást már Csurka is soknak tartotta volna!

Hajdú Demeter Dénes: Palesztina Arafat után

A Magyar Fórum Palesztina és Arafat melletti szimpátiájának hangot adva sem kíméli a hasábokat. Már a fent említett cikk is bővelkedik Izrael ellenes, illetve Izrael és Amerika politikai, gazdasági érdekszövevényére vonatkozó fordulatokkal:

„Mert Bush most azt csinálja, amit akar, és Bush mindig azt csinálja, amit Saron akar. Saron pedig szereti ellenőrizni a német technológiát meg a franciát is. Az amerikai politikai technológiát nem, mert azt már régen ellenőrzi és egy kicsit unja is.”

De a cikk nem csak Izraellel szemben fogalmaz meg uszító, tömeghisztériát keltő frázisokat, nem csak Izrael politikáját támadja, hanem Izrael Állam jogtalan létrejöttével a teljes izraeli politikát illegitimálja, és Arafatot, mint nemzeti hőst magasztalja:

„Jasszer Arafat 1929. augusztus 24-én született Jeruzsálemben. Abban az időben, a brit gyarmati uralom első évtizedében, amikor még mindössze 70 ezer zsidó lakosa volt Palesztinának. De később, az 1933-as adatok szerint is, 80 százalékban arabok lakták a hajdani kánaániták egykori földjét. 1948-ban, amikor az ENSZ egyoldalúan, az arab állam nélkül létrehozta Izraelt és a cionisták megtámadták az arab őslakosokat – a 19 éves Arafat is fegyvert ragadott nemzete védelmében.”

Már ebben a pár mondatban olyan súlyok csúsztatások vannak, hogy aki nem ismeri (mert honnan is ismerné) a zsidó állam kialakulásának történetét, valóban azt hiheti, hogy a zsidók, mint jogtalan, az őslakosságot kipusztító földbitorlók élnek Palesztina nyugati vidékén, és Arafat, a hős vezér, népe védelmében gyilkolászta a zsidókat több mint 50 éven keresztül. Az oldalon egy Vörösmarty téri tüntetésről készült fotón egy tüntető vonul (egyedül!, és hogy honnan kerül elő, ezt senki nem tudja) Saront ábrázoló plakáttal kezében „Gyilkos” felirattal. Ezzel szemben a cikk áradozik Arafatról, aki egyetemet végez, majd megalakítja önvédelmi szervezetét az al-Fatahot, és nyilvánvaló feladata beteljesíteni: „…az erőszakra csak erőszak lehet a válasz” demagógiáját. De honnan is kezdődik a történet?

Szőcs Zoltán: Egy szemfüles költő Krisztus mulasztásáról

Magyarországon nem tiltja semmilyen törvény, vagy rendelet az antiszemita közbeszédet. Nem is baj, így legalább nyilvánosan ütköztethetők a vélemények, pro és kontra egyaránt. Azt azért mégis túlzás lenne, ha a zsidóság védelmében, egy uszító írásra mondatról mondatra kellene reflektálni. Pedig Szőcs László mindent elkövetett annak érdekében, hogy az Egy szemfüles költő Krisztus mulasztásáról közölt cikkének minden egyes mondata kiérdemelje az antiszemita jelzőt. Véleménye szerint, ő semmivel nem zsidózik többet, mint egy átlagos napilap: „Ha sokat zsidózom valóban, az azért van, mert sajtónk egésze ezt teszi…” De már a folytatás is rossz, ugyanis az ő értelmezésében zsidózni annyit jelent, mint a zsidóságról említést tenni, vagyis:

„…nem létezik lapszám a zsidókat ért történelmi sérelmek, jelenkori sérelmek, kárpótlási sérelmek, holokausztemlékezések, emlékműavatások, festményvisszakövetelések nélkül.”

Vagyis zsidózik mindenki, és akkor jön az MTI az V. Kerületi Önkormányzat holocaust emlékművével, ami sok száz méteren át a Roosevelt tértől a Kossuth térig fog terjedni, lassan az egész várost átszelve:

„Ha ilyen ütemben halad a pesti Duna-part kisajátítása egy magyar kisebbség kegyeleti igényei szerint, nem marad majd hely, hogy a XX. század első – nyilván a későbbiekhez is ötletet adó – borzalmának emlékművet állítsunk. Gondolok itt a zsidó tanácsköztársaság 590 gyilkossága közül a 36-37. sorszámú rémtettre.”

– részletek a szöveg többi részében. Ezután következik Kertész Imre, a Sorstalanság, az Auschwitz-teória, végül pedig a középkor óta jól bevált Krisztus-gyilkosság. Legalább időrendben előre haladva követte volna az eseményeket! Miért kell mindig visszafelé haladnunk?!

Honlapunk olvasóinak megnyugtatására: nem szemlézzük hétről-hétre a Magyar Fórumot, melynek számos közleménye alkalmas az antiszemita gyűlöletkeltésre. Inkább csak alkalmanként emlékeztetünk a jövőben a magyar írásosság e szégyenére.